Ugrás a tartalomra

A bűn világától a közösségépítésig

2017. szeptember 06. szerda
Sándor Kata: Fontos az életre nevelni a gyermekeket
A bűn világától a közösségépítésig

A bűn világától a közösségépítésig

Kiemelt büntetőügyek közgazdász-könyvvizsgáló szakértője, de évek óta gyermekmesekönyveket ír, és a tudatos közösségépítésben hisz. Sándor Katának lassan fél évszázada Budafok-Tétény az otthona, ahol a kezdetekkor nem volt mese, a borászvilág lényegébe csöppent, egy kádármester családjába.

– Kalandos szellemi úton jár, ha tetszik, kalandos az élete. Közgazdász, de a sűrűjében. Kiemelt, milliókat foglalkoztató bűnügyek szakértője. Erre mit csinál a szabadidejében? Gyermekmesekönyveket ír... Vezessen ki a labirintusból.

– Hosszú utat jár be egy ügy, mire az asztalomra kerül. Minden akta mögött emberek vannak, akik egykor ártatlan, világra rácsodálkozó gyermekek voltak. Az elmúlt évtizedek alatt sokszor elgondolkodtam azon, hogy vajon mikor dönt valaki úgy, hogy lelép a tisztességes törvényes útról és bűnöző lesz? Az ma már általánosan elfogadott nézet, hogy a gyermek közösségi tudatának alapjai már iskoláskor előtt megalapozódnak abban a környezetben, ahol nevelkedik. Senki nem választhatja meg, hogy mikor, hova, milyen közösségbe szülessen. A meséim a Kerek Erdő Közösségében játszódnak, ahol tudják, hogy a kicsinyeiket társadalmi, gazdasági, pénzügyi és környezettudatos szemléletben kell nevelni. Az életre.

– Apósa hírneves budafoki kádár, sok helybéli őrzi még a hordókat, de ön, ahogy a helyiek mondják: „régi gyüttmaradt”. Tud-e metszeni, fejteni?

– Több mint negyven éve, asszonyként költöztem Budafokra. Hamarosan megszületett az első fiam, és egy házban laktunk a férjem szüleivel. Ők a Jászságból költöztek Budafokra és sokat dolgoztak, amíg meg tudták venni a telküket és építettek rá egy házat. Egy új, addig számomra ismeretlen világ nyílt meg előttem a kertben. A férjem szülei mindig ültettek valamilyen zöldséget, gondoztak gyümölcsfákat. Ezenkívül szőlőt is béreltek a Kamaraerdőnél. Apósom kádár volt egy szövetkezetnél. Napközben a budafoki pincészeteknek készített vagy javított nagy hordókat és kádakat. Szabadidejében otthon kis hordókat, csobolyókat készített. Együtt szedtük, préseltük a szőlőt. A mustból bort csak apósom készíthetett. De egy közgazdásznak ismernie kell a borászat folyamatait, ha annak könyvelésével foglalkozik. Ezért tudom, hogy a fejtés a hagyományos borászatban önálló pinceművelet, vagyis a kérdésre a válasz: nem tudok se szőlőt metszeni, se bort fejteni, a lopót viszont profin használom.

– Nemrégiben több ezer gyermeket ajándékozott meg ötven településen, a többségük viszont budafok-tétényi. Ennyire hazahúz?

– Bevallom őszintén, nagyon ösztönző volt, hogy a kerület önkormányzata évek óta nemcsak eszmei támogatója a közösségi tudat fejlődését segítő programoknak, hanem közreműködött, hogy a kerület összes, közel 600 óvodása megkapja a mesekönyvet. Anyagilag is támogatta, hogy a Klauzál Művelődési Központban hagyományteremtési céllal elinduljon a Közösségi tudat napja program. Ezek után teljesen természetes volt számomra, hogy a most megjelent színezőkönyvből a kerület összes napközise kapjon ajándékba egy példányt, és egy doboz zsírkrétát. Több mint negyven éve élek itt. A szomszédok ismerik egymást, az emberek köszönnek, beszélgetnek és odafigyelnek egymásra. A VIII. kerület dzsungele után nekem Budafok-Tétény valóban kisváros volt a nagyvárosban.

(SENGEL FERENC)


Nyitókép: Sándor Kata budafoki kádárcsaládból származik :: Fotó: Kocsis Zoltán