A generációkon átívelő zene lovagja

Sokan tudnak énekelni, még akár jól is, de ez a szakma nem csak erről szól. Az alaptehetség mellé koncepció és nagyfokú kreativitás is kell – árulta el a Karthago sikerének kulcsát Szigeti Ferenc. Mint mondta: fontos, hogy az előadó zenei élményt nyújtson, legyen mondanivalója, a hallgatók be tudják azonosítani a hangja és stílusa alapján, legyenek saját, működőképes számai, de legfontosabb a zenei alázat és a kitartás.

A Karthagót is sok csalódás és negatív élmény érte eleinte, de sikerült ezeken túllendülniük. Rengeteget vitatkoztak, de soha nem veszekedtek, pedig a Karthagóban öt különböző vallású, világnézetű, elképzelésű, zenei ízlésű zenész (Gidófalvy Attila, Kiss Zoltán Zéro, Kocsándi Miklós, Szigeti Ferenc és Takáts Tamás) játszik együtt harminchat éve, azonos felállásban. A Budafokon élő Szigeti Ferencet, a Karthago gitárosát több mint ötvenéves zenei és produceri munkásságáért, valamint az általa alapított és vezetett rockegyüttes kiemelkedő teljesítményéért a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

– Minden koncerten több ezer ember fogadja a Karthagót. Ez mindig így volt?

– Hamar befutottunk, de akkoriban ez nem azt jelentette, hogy nyertünk valamilyen tehetségkutató műsorban, hanem jártunk faluról falura, koncerteztünk a kultúrházakban. 1985-ben, a Petőfi Csarnok megnyitásakor mi adtuk a nyitókoncertet, majd szüneteltettük a zenekart, de ’90-ben ismét összeálltunk és nézőrekordot döntöttünk a PECSA ötödik születésnapján. Attól kezdve folyamatosan játszunk. Előfordult, hogy évi háromszáztíz fellépésünk is volt! Ma már igényes vagyok, nagyon vigyázok a zenekar imázsára, harminchat év után már nem viszem a zenekart méltatlan helyre.  

– Mit ért méltatlan helyen?

– A zenekar a maximumot nyújtja, bárhol is játszik, ezért ahol nincs nagyméretű színpad, megfelelő fény- és hangtechnika, vagy a hely adottsága miatt kevesen tudnak meghallgatni minket, oda már nem megyünk koncertezni. Fontosnak tartom, hogy valóban jelentős esemény legyen, ha a Karthago megjelenik valahol. Együttesünk kifejezetten nagy fesztiválokra, megyei vagy városi napokra alkalmas, ahol jók a feltételek és sok ezer embernek tudunk játszani. 

– Felléptek már a XXII. kerületben?

– Egyszer igen, amikor még KUSZA-nak hívták a művelődési házat.  

– Megfelelő volt a színházterem egy Karthago-koncertre?

– Akusztikus műsort adtunk, és az egy más, kisebb, csendesebb kategória. Ugyanezzel a programmal voltunk augusztusban a debreceni református Nagytemplomban, ahol gyönyörű volt a megvilágítás, a hangulat pedig magasztos, és októberben ezzel megyünk Sopronba, az evangélikus templomba is. A legkeményebb karthagós dalokat dolgoztuk át akusztikus verzióra, több szólamban énekelünk, nincs dob, csak gitárok, zongora és csörgő. Rendkívül izgalmas összeállítás, megmutatja a Karthago tiszta zenei alapjait.

– Közel tizenöt éve Budafokon lakik. Hogy érzi magát a kerületben?

– Szüleimmel egy kőbányai családi házban laktam, onnan költöztem át a Szabadsághegyre. A társasházi lakásomból nagyon szép volt a kilátás, de jöttek a gyerekek és egyszer csak kinőttük a lakást. Sokfelé jártam, kertes házat keresgéltem, így vetődtem el Budafokra, ahol megtaláltam azt a telket, amelyen megépíthettem álmaim házát. Nagyon szeretek itt lakni, és mára már egészen budafokinak tartom magam. (T. A.)