Hírek

A politika mellett több idő jut a családra
Szabolcs Attila: Számíthatnak a Budafok-Tétényért és a világ magyarságáért végzett munkámra a továbbiakban is
2018-05-06

Négy éven keresztül, az új parlament megalakulásáig Dél-Buda országgyűlési képviselője volt Szabolcs Attila, aki előtte három ciklusban Budafok-Tétény polgármestereként járult hozzá a kerület fejlődéséhez. Most búcsúzik a képviselőségtől.

– Egy ereje teljében lévő politikusnak nehéz megválnia ilyen komoly tisztségtől?
– Ha egy politikus elnyer egy tisztséget – pontosabban feladatot –, tisztában van vele, hogy megbízatása a következő választásig szól. Szerencsésnek mondhatom magam, mert három polgármesteri ciklus után négy évig képviselhettem Dél-Budát a magyar Országgyűlésben.

– Mit sikerült megvalósítania ebben a ciklusban?
– Egy parlamenti képviselőnek elsősorban az országos dolgokban van feladata, még akkor is, ha az emberek többségében személyes, helyi ügyekben kérik segítségét. A Költségvetési és a Nemzeti Összetartozás Bizottságában kaptam feladatot, utóbbinak alelnöke voltam. Természetesen a hozzám fordulók ügyeivel is foglalkoztam, vagy az érintett polgármesterekhez, vagy hatóságok, szervezetek vezetőihez továbbítottam az észrevételeket, problémákat. Talán a legsúlyosabb kérdés a Kelenföld–Pusztaszabolcs vasútvonal most folyó felújításának kérdése volt. A legmagasabb szinten kellett eljárni, hogy a munka elkezdődhessen.

– Országgyűlési képviselőként vagy polgármesterként volt könnyebb a kerületi lakosokért tenni?
– Polgármesterként döntően a kerületben élők ügyeivel kell foglalkozni, a jogszabályok és anyagiak adta keretek között egyszerűbb a mindennapi problémák megoldása. Országgyűlési képviselőként  a jogszabályokon belül az ország, sőt a nemzet egészét kell szem előtt tartani. Egy jó ügyért mindig meg kellett küzdeni a hivatalokkal, hatóságokkal. Nem adták könnyen a sikert, sokat kellett lobbizni, hogy elképzeléseinket meg tudjuk valósítani. Minden ciklusnak megvoltak azok a sikerei, amelyek a mindennapos feladatok, az intézmények működtetése, az alapvető fejlesztési feladatok (pl. út- és csatornaépítés stb.) mellett különösen emlékezetesek. Az első polgármesteri ciklusom alatt, 1998–2002 között például az egyik legnagyobb gondot a Metallokémia okozta, a környezeti károk felszámolása többévi munkánkba került, de az itt élők körében ez közismert. Nagy öröm volt a számomra, hogy a munkatársaimmal együtt sikerült egy több évtizedes környezetszennyezés megoldására olyan javaslatot tennünk, amit minden érintett elfogadott, és mintegy ezer magántulajdonban lévő földterületet megtisztítani a káros anyagoktól. Nem volt könnyű az itt élőkkel dűlőre jutni, de becsületükre legyen mondva, példás nyugalommal tűrték az igen sok kényelmetlenséggel járó procedúrát. Külön kiemelem, hogy ez a munka úgy készült el, hogy ciklusokon áthaladva sem lett politikai csatározás áldozata. Ennek a ciklusnak az eredményei közé sorolom még a régi Művelődési Központ eladását a Campona bevásárlóközpontnak, ami lehetővé tette a Klauzál Ház felépítését, a Tóth József utca 45. számú romos épület, valamint számos iskola, óvoda megújulását, és a Promontor udvar építésének megkezdését, játszóterek felújítását. S ne feledjük, akkoriban sok földút is volt a kerületben, amit leaszfaltoztunk. Igen mozgalmas négy évet éltünk át.

– A sikeres időszak után mégsem önt választották polgármesternek.
– Valóban, vereséget szenvedtem, mert a MIÉP jelöltje megígérte, hogy a javamra visszalép, ám ezt mégsem tette meg, és így elvett tőlem szavazatokat. De nem történt katasztrófa, önkormányzati képviselőként dolgoztam tovább. Négy évvel később viszont újra polgármesternek választottak.

– Ráadásul megszakítás nélkül, nyolc évig töltötte be ezt a posztot. Milyen intézkedésekre büszke ebből a hosszú időszakból?
– Nagyon nagy lépést jelentett, hogy Nagytétény központjának felújítására sikerült megnyernünk közel egymilliárd forintot. Ebből és további önkormányzati pénzből többek között megépült a Cziffra Ház, megújult a Szelmann Ház, a műemlékvédelem alatt álló kibővített, felújított zsinagógába pedig beköltözhetett egy modern könyvtár, a Szabó Ervin fiókkönyvtár, ezenkívül újjáépült az Országzászló, és kerületi tanintézmények újultak meg. Az én ötletem volt, hogy az OTP tulajdonában lévő volt budafoki mozi ingatlanát vásároljuk meg – amelyet aztán jutányos áron sikerült megvenni. Most a kerület nagyon értékes fejlesztési területe.

– A harmadik ciklusra is jutott tennivaló?
– Bőven. Gondoljunk csak a Szomszédok piaca megépítésére. Úgy kellett megszépíteni a környéket, hogy közben folyamatosan működött a régi piac. Többéves folyamat volt, hogy a piaccal szemben lévő magántulajdonú ingatlanokat meg tudtuk vásárolni, és oda épült az új épület. Részben pályázati pénzből megkezdtük a szakorvosi rendelőintézet felújítását. A Városház tér rendbetétele sem volt egyszerű. A tulajdonosokat meg kellett győzni, hogy a posta és a tüdőgondozó épülete megszépüljön, az utóbbira anyagi áldozatot is kellett hozni a kerületnek. Az önkormányzat anyagi helyzetét is sikerült megszilárdítani 2014-re, 1,8 milliárd forinttal adtam át utódomnak, Karsay Ferencnek a hivatal vezetését. Korábban fejlesztési célokra vettünk fel hiteleket – nem működésre –, ebből építettük meg Budafok városközpontját, a Promontor udvart, valamint ebből költöttünk a Panel plusz programra, több mint kétezer lakás hőszigetelésére, nyílászárócseréjére. 2007-ben az egyik banknál 2,5 milliárd forintos kötvényt bocsátottunk ki, és ennek segítségével váltottuk ki a korábbi, kedvezőtlen hiteleket.

– Mielőtt országgyűlési képviselő lett, még polgármesterként, volt egy nagy nemzetközi visszhangot kiváltó akciója, a magyarországi települések hivatalait székely zászlók kitűzésére buzdította.
– Igen, mert Erdélyben évekkel ezelőtt hisztériakampány indult a székely zászlók kitűzése miatt. Elfogadhatatlannak tartottam, ahogy Székelyföldön bánnak azokkal, akiknek az ősei ott éltek évszázadokon át, ezért buzdítottam a magyarországi önkormányzatokat a szolidaritás kifejezésére, és nagy örömömre igen sok követőnk lett.

– Mindig ilyen vehemensen politizált? Egyáltalán fiatalabb korában is hangot adott politikai véleményének?
– Kettős nevelésben nőttem fel, az iskolában mást hallottam a világról, mint a szüleimtől odahaza, ahol „rendesen” szidták a kommunistákat… Például az 1956-os forradalmat gyerekként éltem át, és ez teljesen magával ragadott. A Gellért téren laktunk, napokat töltöttünk óvóhelyen, mert szüleinkben élénken élt a „ruszkikkal” kapcsolatos 1945-ös élmény… Azért voltak csendes tüntetések is, magyar zászlók lengtek az ablakokban, és gyakran felcsendült az utcákon a Himnusz. Felemelő érzés volt. Voltak napok, hogy bejártuk a környéket a Móricz Zsigmond körtértől az Üllői útig. A Kálvin téren például láttam, ahogy egy nagy ház faláról eltávolítják a hatalmas vörös csillagot. Meg azt is, milyen nehézségek árán sikerült drótkötéllel, teherautóval a Gellért téri szovjet emlékmű csillagát ledönteni.

– Mit lehetett ezekből felfogni tizenegy évesen?
– Mindent, hiszen otthon a szüleimtől sokat hallottunk a szovjetekről, a kommunistákról, s nem dicsérőleg! A gyerekek is fel tudták fogni, mi zajlik körülöttük, de természetesen akkoriban nem mondhattuk ki hangosan a véleményünket. Nagyon szomorúak voltunk november 4-én, amikor megdöbbentő látvány fogadott bennünket a Bartók Béla úton, ahol a macskaköveken dübörögtek a szovjet tankok. S milyen a sors, évtizedekkel később éppen az 56-os szervezetek terjesztettek fel 1956 szellemiségének ápolásáért a Honvédelemért kitüntető címre, amit tavaly meg is kaptam. Nagyon jólesett ez az elismerés. A rendszerváltás tájékán bizonyára ezek az élmények is inspiráltak a politizálásra, és 1989. május 1-jén léptem be az MDF-be. Emlékszem, a Kamaraerdőben, egy sátorban írtam alá a nevem. 2006-ban feloszlatták a kerületi szervezetet. Azután léptem be a Fideszbe.

– A családja mit szólt ahhoz, hogy politizálásra adta a fejét?
– Támogattak a döntésemben. Végül is már nem voltam olyan fiatal, két gyermeket neveltünk a feleségemmel, de olyan történelmi pillanatot éltünk át akkor, hogy éreztük, valamit tudunk tenni a hazánkért.

– Most, hogy nem lesz újra országgyűlési képviselő, végleg felhagy a politizálással?
– Nem hiszem! Ígéretet kaptam rá, hogy továbbra is igényt tartanak a munkámra. Jó érzés, hogy számítanak rám, hiszen van tennivaló bőven a kerületért és a világ magyarságáért.

(Temesi László)