Ugrás a tartalomra

A Sose halunk meg szerzője Budatétényben

2017. február 06. hétfő
Nógrádi Gábor, az egyik legkiválóbb ifjúsági regényíró, a Gyermekrablás a Palánk utcában és a PetePite szerzője a Vén Emil Galériában
A Sose halunk meg szerzője Budatétényben

Költőként indult, de nem poétaként vált ismertté Nógrádi Gábor, akinek a nevéhez ma már harmincnál több népszerű ifjúsági regény fűződik. Az ismert szerző több verseskötet és novella megjelenése után,1986-ban írta meg a Gyerekrablás a Palánk utcában című regényét, amelyből később film is készült.

PetePite című gyermekkönyvét a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa az év legjobb ifjúsági könyvének járó díjjal tüntette ki 2000-ben, majd 2013-ban Életműdíjat és Janikovszky Éva-díjat vehetett át.

Az elsősorban ifjúsági íróként számon tartott Nógrádi Gáborról ma már kevesen tudják, hogy ő írta a Sose halunk meg, a Csocsó vagy a Meseautó című filmek forgatókönyvét is, mert a könyvesboltok és könyvtárak polcain a kamaszoknak szánt kötetei sorakoznak, ahogy a budafoki könyvtárban is szinte minden ifjúsági regénye megtalálható.

Az íróval a Vén Emil Galériában beszélgettünk, Cakó Ferenc kiállításának megnyitója után. Kiderült, hogy egy véletlen sodorta a gyermekirodalom irányába: a Móra Ferenc Könyvkiadó felkérte egy fiataloknak szóló regény megírására. Elmesélte, hogy akkor fogalma sem volt arról, tud-e gyerekeknek írni, de izgalommal töltötte el, mint azóta is mindig, ha egy új regénybe belekezd, hogy képes-e egyáltalán a nem gyerekeknek való gondolatait, indulatait, szenvedélyességét a tizenévesek nyelvén megfogalmazni. Regényeibe nem direkt módon bele tudja-e szőni azokat a témákat, amelyekhez ő mint felnőtt vonzódik, például a válást, a testvérek közötti konfliktust vagy az előítélet problémakörét.

Elmondása szerint ifjúsági íróként ma is az a gátlásos, visszahúzódó, álmodozó, néha csúnyát gondoló nyíregyházi gyerek, aki több évtizede volt, így könnyű beleélnie magát a kamaszok lelkivilágába. A témaválasztásnál, a nyelvi kifejezőeszközök használatánál azonban tekintettel kell lennie arra, hogy ifjúsági könyvet ír, szövegét szinte mondatonként mérlegelnie kell, hogy az őt olvasó korosztály megértse azokat a kifejezéseket, amelyeket használ.

– Nyelvi kifejezőerővel meg tudom oldani, de mindig alkalmazkodnom kell az olvasóimhoz. Alkalmazom a magyar irodalmat, a magyar nyelvet, a mondandómat pedig a fiatalok értelmi szintjéhez igazítom: a történet vezetése egyszerű, a figurák világosak, a kifejezések érthetőek. Sok felnőtt ezért olvas ifjúsági irodalmat – mondta Nógrádi Gábor, aki úgy látja az író-olvasó találkozókon, hogy egyre kevesebben vesznek könyvet a kezükbe, pedig az olvasás kreatívvá teszi az agyat és a lelket.

Hozzátette: ma már nem az olvasás okoz katarzist, nem az nyújt gyógyító erőt az embereknek. A technika fejlődése más csatornákat nyitott meg, és mindenkinek joga van azt a kulturális terméket fogyasztani, amely a lelkét megnyugtatja.

(Tamás Angéla)