A szellemi-lelki összefogásban (is) legyünk erős közösség!

Az építkezés, az összefogás éve mottóval indítottuk 2016-ot, de visszatekintve az elmúlt évre, lényegében már tavaly is erről szólt minden, csak a megkezdett úton kell haladnunk tovább.

Az elesettek, rászorulók megsegítéséért való összefogás nem pusztán közfeladat. Persze, az is, de úgy gondolom, mindenekelőtt a közösség feladata: egyes személyekre lebontva, egyenként is vállalható, vállalandó teendőkkel. A kerület sikeréért való közösségépítő összefogás csakis így lehet hatékony és eredményes. Az utóbbi napokban enyhült ugyan az időjárás, a korábbi hetek hideg, esős-havas időszakát átmenetileg felváltotta az idő előtti tavasz, de ez nem jelenthet felmentést a kötelezően előírt, illetve a belső késztetésre, saját erkölcsi normáinkat követve megtehető feladatok alól. A budafok-tétényiek segítőkészsége, közösségi összetartása a nagyvilág előtt is közismert tény, hogy ha kell, nem várnak parancsszóra, külső noszogatásra, amikor a bajbajutottak érdekében cselekedni kell. A tavalyi év történései is számos esetben ezt igazolták. Sokan emlékszünk még a július 8-i orkán erejű vihar pusztításaira, de még inkább az azt követő lakossági civil összefogásra, amikor jelesre vizsgázott a kerület, a lakosság. Az adventi időszakban is évről évre példaértékű az a segíteni, tenni akarás, ami a különféle karácsonyi adománygyűjtő akciók során megnyilvánul. Fontos azonban, hogy ne csak vészhelyzetben, kiélezett pillanatokban, vagy a keresztény misztérium által megszentelt, lelkileg emelkedett karácsonyi időszakban tudjuk empátiával fordulni egymás felé, hanem az év minden napján. Akkor is, amikor úgy érezzük, hogy éppenséggel nekünk lenne szükségünk segítségre, gyámolításra, amikor a napi rutin, a megoldandó feladatok, kisebb-nagyobb sikertelenségek, bosszúságok miatt leginkább mi magunk szorulnánk, vágynánk a jó szóra, támogatásra, odafigyelésre. Ilyenkor állít próbatétel elé az élet, ekkor dől el, hogy mennyire valódi, vagy csak vélt a saját magunkról alkotott kép, mennyire vagyunk valóban segítőkészek, jóravalók, emberségesek.

A tél, a hideg, a fagy szintén próbatétel sokak számára.  Leginkább azoknak, akik különféle okokból, önhibából, vagy tőlük független okokból, de átmenetileg a társadalom peremére szorultak.  Nem csupán a hajléktalanokról van szó, sok a segítségre szoruló, nehéz élethelyzetben lévő család, vagy idős ember is.

Nekik segít intézményi keretek között, az anyagi lehetőségeihez mérten az önkormányzat is. Számos szociális szolgáltatással, ellátással, olyan támogatási lehetőségek megteremtésével, amelyekről itt, a Városházi Híradó e lapszámában külön cikkben részletesen is beszámolunk, és minderről folyamatosan tájékozódhatnak az önkormányzat honlapján, illetve egyéb médiafelületein is. A hatóság, a hivatal tehát a napi ügymenet szerint áll az érintettek rendelkezésére, ellátja azt, amire módja és lehetősége van a KÖZ érdekében. Az intézményesített segítségnyújtáson kívül, azon túlmenően azonban fontos, hogy mindannyian külön-külön is odafigyeljünk egymásra és a környezetünkben élőkre!

Mi, budafok-tétényiek a hétköznapokban is legyünk mindinkább erős, szellemi-lelki közösség! A kerület szociális ügyekért felelős alpolgármestereként ebben (is) számíthatnak rám!