A szív és az agy harmóniája

„Lenni vagy nem lenni, az itt a kérdés” – választotta a Hamlet monológ híres mondatát műsora címéül Eperjes Károly, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, aki a Rózsavölgyi Esték vendégeként osztotta meg gondolatait a hallgatósággal Istenről, hitről és lélekről, kötelességről és mulasztásról, szabad akaratról és politikáról. 

A tizenöt éve Rózsavölgy „tetején” élő Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt az előadóestről és színházi munkáiról kérdeztük.

– Ez a másfél óra nem olyan, mint egy önálló verses est, az előadás nem csak Shakespeare Hamletjéről szól, sokkal inkább kultúrtörténeti  fejtegetés. A híres monológon keresztül számos, a mai életünkre vonatkoztatva még mindig érvényes gondolat fogalmazódik meg, és hogy mikor milyen irányba kanyarodom tovább, az mindig a közönség reakciójától függ – foglalta össze pár szóban az esti program lényegét Eperjes Károly, aki egy-egy ilyen alkalommal elmondása szerint folyamatosan rögtönöz, miközben a monológ segítségével megosztja gondolatait a hallgatósággal.  

Hozzátette, hogy ezt az összeállítást, amelyben a szív és az agy harmóniájáról is beszél, első alkalommal tizenöt évvel ezelőtt a Polgárok Házában mondta el. A szervezők azt kérték tőle, hogy a jövő héten Mátészalkán és Nyíregyházán is elmondja.  

– Mi teszi örökérvényűvé Shakespeare-t? 

– Egészségesen gondolkodott, darabjai egytől-egyig a normális világ harmóniájából születtek. A mai szétzilált életünkben még mindig nagyon jó az időt Shakespear-rel tölteni. Művei időtállóak, akárcsak Molier, Csehov, Goldoni  vagy Schiller alkotásai.

– Nemrég mutatta be a Pesti Magyar Színház az Ármány és szerelem című színművet az ön rendezésében, Kaposváron Goldoni egyik komédiája, Sopronban pedig az ősz óta futó Hyppolit, a lakáj és a Dühöngő ifjúság című Osborne-darab fűződik a nevéhez. Melyik miért kedves a művész úr számára?

– Schiller darabja február 16-a óta pótszékes telt házakkal megy, és ez nagy öröm. A Hyppolitban élményt jelentett, hogy Reviczky Gábort, a soproni színház színészeit és a tanítványaimat rendezhettem. Goldoni: Chioggiai csetepaté című komédiájában, amely egyben a Kaposvári Egyetem Művészeti Kara IV. éves színészhallgatóinak vizsgaelőadása is, és a Dühöngő ifjúságban külön izgalom, hogy együtt játszom a hallgatóimmal. Nemsokára kezdjük a Gorkij: Éjjeli menedékhely próbáit – csupa nagyszerű mű, csupa nemes feladat! (Tamás Angéla)

Fotó: Kocsis Zoltán