Ugrás a tartalomra

„Apám mindig mondta: Fiam, ez szabadságharc volt!”

2016. október 20. csütörtök
Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész Istenről, igazságról és az eltévelyedésekről
„Apám mindig mondta: Fiam, ez szabadságharc volt!”

Az igazat mondd, ne csak a valódit! - ezzel a címmel tart rendszeresen rendhagyó zenés irodalom órát Eperjes Károly, akinek ez egyben a hitvallása is. A Kossuth-díjas színművész estjein, beszélgetésein megszokhattuk, hogy kendőzetlenül beszél az ország-világ sorsáról, magáról, a családról, Istenről és az eltévelyedéseiről, mint ahogy ezt legutóbb, hétfőn is tette, a Cziffra György Kulturális Központban, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alakalmából megtartott rendezvényen, szép számú közönség előtt.

„Az Isten itt állt a hátam mögött, és én megkerültem érte a világot.” „Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.” – idézte többek között József Attila és Ady Endre sorait Eperjes Károly színművész azon a beszélgetésen, amelyet a Bereményi Géza által rendezett Eldorádó című film vetítését követően szervezett meg az önkormányzat a Cziffra Központban, Németh Zoltán alpolgármester részvételével. Eperjes Károly beszélgetőpartnere Sükösd Levente, a polgármesteri hivatal sajtó- és kommunikációs vezetője volt, aki kérdéseivel a művész lelkéig hatott, így tanúi lehettünk egy sajátos kitárulkozásnak.

– Hű, de szerettem játszani a piackirályt! – utalt az Eldorádóban játszott Monori Sanyi bácsi szerepére a színész. – Remek forgatókönyvből remek film született. Ebben a filmben hallottam meg először az Istent. Egyszer le kellett állni a forgatás alatt, mert káromkodva kellett volna az Isten nevét a számra venni, de ez neveltetésemnél fogva nem ment. Bereményi hosszasan győzködött, hogy tegyem meg, mert ezt kívánja meg a jelenet, de mondtam neki, a lelkiismeretem nem engedi. Végül mégis megtettem, még cifráztam is, mert az Isten adott egy képességet, hogy mindent el tudok játszani.

Az Eldorádó sikere egy csapásra megváltoztatta Eperjes Károly életét, de nem a jó irányban. Hónapokig az alkohol foglya volt és csak nagy nehezen talált vissza régi önmagához. Erről így vallott:

– A pénz, a siker teljesen megváltozatott, majdnem belehaltam! Akkora sikerem lett csaknem harminc évvel ezelőtt, hogy önkontrollt vesztettem, még a fiam is megijedt tőlem. Kétszer jártam a pokol kapujában, de Istennek hála, sokan imádkoztak értem és visszataláltam a helyes útra. Küzdöttem Istenért, aminek meg is lett az eredménye. Sokan szememre vetik ma is liberális körökben, hogy mit akar ez az Eperjes, amikor egy ideig züllött életet élt. Vállalom, az én bűnöm volt. Ez addig ment így, amíg a színpadi küzdelemben nem találtam vissza Istenhez. Kicsit hosszú út volt…

Az esten 1956-ról  így beszélt a színművész:

– Odahaza soha sem használtuk az ellenforradalom szót. Apám mindig azt mondta: Fiam, ez szabadságharc volt. 1956-ban rövid ideig éreztük, hogy szabadok vagyunk. Különben apámat az ÁVH mentette meg a kötéltől, pedig a másik oldalon állt. Az osztrák határ mellett, Hegyközben, ahol éltünk, ÁVH-sok védték a határt, akiket a felkelő egyetemisták le akartak lőni, de ezt apám megakadályozta, azzal az indokkal, hogy mi nem gyilkolunk, fegyverezzük le őket és majd a bíróság dönt a sorsukról. A szabadságharc bukása után ez mentette meg őt az akasztástól. Ez volt az én ötvenhatom.

(Temesi László)