Ünnep Budafok bölcsőjében
Elmaradhatatlan esemény minden évben június végén a Péter-Pál-napok rendezvénysorozata a budafoki Péter-Pál utcában.
2012-07-20

A szervező Budafoki Péter-Pál utca és Környéke Polgári Kör már megalakulásakor célul tűzte ki, hogy feleleveníti a több mint két évszázadra visszanyúló hagyományt, a Péter és Pál apostolok tiszteletére rendezett ünnepséget.

Idén is Schams Ferenc és Pettenkoffer Sándor emléktáblájának megkoszorúzásával kezdődtek a programok. A tangazdaságban felállított két emléktáblánál a helytörténeti munkáival is nevet szerzett Joó Ernő, kerületünk díszpolgára tartott rövid megemlékezést. Szavaiból idézünk: "Amikor a polgári kör megalakult, felmerült az a gondolat, hogy a borász szakma apostolainak is állítsunk valamilyen emléket. Először Schams Ferenc, majd nemsokára Pettenkoffer Sándor emlékére állítottunk emléktáblát. Bár egy évszázad választotta el őket egymástól, de mindkettőjüknek az volt a törekvése, hogy a szakmát a kor követelményének megfelelő szintre emeljék. ?rásban és gyakorlatban is mindketten maradandót alkotottak."

 

A "komolyabb" események előtt sportdélutánt szerveztek, örömfocira invitálták a mozogni vágyókat az Arany János utcai lakótelep pályájára.

Két fotókiállítást is rendeztek a Seybold-Garab pincében. Az egyik a "Promontor 300 évének tükröződése a Péter-Pál utca és környékének hangulatában" című fotópályázatra érkezett alkotásokat mutatta be. Idén gyerekkategóriában is szerepeltek fényképek, a 24 beküldőből 12 volt általános iskolás. Szabó Marcell "Kicsi vagyok én" című nyertes képéért a Budafoki Fotó- és Modellklub örökös tagjává választotta az ifjú fotóst.

 
Bartos Mihály és dr. Szigeti Zoltán, a polgári kör elnöke a megnyitón

A másik, "50 éve és ma - a Péter-Pál utca képekben" című tárlat képei a Péter-Pál utcai házak 50 évvel ezelőtti és mai állapotát mutatták be, archív képek és mai felvételek segítségével. Az "ilyen volt, ilyen most" fotók tablóinál Bartos Mihály helytörténész mondta el gondolatait. "Településünk 300. évfordulóján nagyon sok civil szervezet megmozdult itt Budafokon, és ebben az évben sok rendezvényt tartanak a tricentenárium tiszteletére. De mivel lehet tisztelegni egy ilyen évforduló előtt?" - tette fel a kérdést, majd így folytatta: "Azzal, hogy egy kicsit a múltba nézünk, és megpróbáljuk a múlt emlékeit valamilyen formában feleleveníteni. Budafokról mintegy 600 régi képeslap van, amiken jól látjuk a település fejlődését. A Budapesti Műemlékfelügyelőség 1958-59-ben a kerületről több mint száz fotót készített, melyek a rendszerváltáskor eltűntek. Egy csodás véletlen folytán a negatívokról vannak másolatok, amelyek felhasználásával be tudjuk mutatni az 50 évvel ezelőtti Péter-Pál utcát. Vankó András, a polgári kör tagja a képeken látható épületeket ismét lefotózta. Úgy vélem, ennek köszönhetően a Péter-Pál utca és Környéke Polgári Kör egyik legsikeresebb kiállítása állt össze. A Péter-Pál utca bölcsője ennek a településnek. Az első házak, az első templomok, az első temető itt létesült. Innen indultak el névtelen és nagy nevű emberek is, akiknek benne van a nyomuk minden kőben, minden bokorban, minden fában, az utcában. Az ősök szelleme, lelke, és amit alkottak, ma is itt él körülöttünk. Ezt az örökséget tovább kell adni."

A helyieket másnap reggel zenés ébresztéssel hívta a Budafoki Fúvósegylet zenekara a Péter-Pál kápolnába, ökumenikus istentiszteletre, amelyen közreműködött a Capo di tutti i Capi kórus Zongor Attila vezetésével.

 

A kápolnánál, a több mint 250 éves mezei juhar, az "ősök fája" mellett felállított kopjafán elhelyezték a megemlékezés koszorúját a polgári kör tagjai, köztük Németh Zoltán országgyűlési képviselő. Itt Garbóci László helytörténész díszpolgárunk mondott rövid beszédet. Részlet a szavaiból: "Immár hagyomány, hogy a kápolnából kijőve a múltra, az elmúlt évszázadok embereire emlékezve elhelyezünk egy koszorút a 2001-ben állítottott kopjafánál, az "ősök fája" tiszteletére. Nem véletlenül nevezzük ősök fájának, hiszen szakemberek szerint legalább 250 esztendős. Lehet, hogy az ország legöregebb mezei juhar fája. Végig élte a völgy lakóinak örömeit, bánatait. Sok sírást, kacagást látott, végig élt háborúkat, pusztító viharokat. És ahogyan ez a fa minden esztendőben újra és újra kihajt, szimbolizálja azt, hogy ez a közösség, a völgy lakói újra összefognak és tudják, hogy milyen jó együvé tartozni. Jó, mert a közösség ereje sok mindenen átsegíti az embereket. Nem is kívánhatnék mást, csak azt, hogy maradjanak meg ebben a szeretett közösségben, őrizzék a völgy, a múlt, az ősök emlékét és nyújtsanak ma is segítő jobbot a rászorulóknak."

 

 

A Seybold-Garab pincében kulturális eseményeket látogathattak az érdeklődők. A műsorban Juhász Balázs ütőhangszeres előadóművész marimbán játszott. Emlékezetes minikoncertje után kértük a "csodabogár muzsikust" egy kis bemutatkozásra, a vele készült interjút már olvashatták. Az Operaházy Borlovagok társulat "DAL diaDAL" című zenés műsora a felnőtteket, a Színházat Alkotók Fiatal Társulásának gyerekműsora a legfiatalabbakat szórakoztatta.

Kép és szöveg: Papp Tibor