Ugrás a tartalomra

A dühöngő kamaszkor után

2013. július 11. csütörtök
Tordai Teri a Szkalla lányokról és az emberi kapcsolatokról
A dühöngő  kamaszkor után

A számtalan hazai és külföldi mozifilmből is ismert Jászai Mari-díjas, Érdemes művész Tordai Teri a Macskajáték című kisregényből készült Berényi Gábor-féle átiratban a kerekes székbe kényszerült Gizát alakítja. A művésznő korábban kétféle rendezésben is játszott az Örkény-mű színpadi változatában, de mind a magyar, mind a német előadásban inkább a csábító Paula szerepét kapta. A kerületünkben is bemutatott pódiumszínházi előadáson, a Szkalla lányokban Béres Ilonával varázsolta el a közönséget.

- A "Szolnok megye szépeiről" szóló összeállítás felolvasóestnek indult, mégis színpadi művé érett. Hogyan történt mindez?

- Ilonával egy főiskolai osztályba jártam, és kisebb szünetekkel ugyan, de azóta is folyamatosan tartjuk egymással a kapcsolatot. Mindig szerettünk együtt dolgozni, de ebbe a műbe valósággal beleszerettünk. Mindegyikünk megtanulta a szövegét, és megszületett az előadás. Az Örkény-centenárium évében a közönség felolvasóestre jött, de házi koncertet kapott a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

- Mitől különleges ez a produkció?

- Minden próba és előadás alatt tovább érlelődik és alakul, Ilonával úgy érezzük magunkat, mintha valóban mi lennénk a Szkalla lányok, és ez az előadás egyik legnagyobb varázsa. Giza és Erzsi vitatkoznak, valahogy mindenre másképp emlékeznek, elszakadnak egymástól, de rendszeresen telefonálnak, leveleznek, így mégis részt vesznek egymás életében, odafigyelnek egymásra. Minden ember igényli a kapcsolattartást. Szükségünk van arra, hogy tudassunk magunkról, tudjuk, mi a problémája a másiknak, miben tudunk neki segíteni - kinyissuk egymás felé a szívünket.

- Jellemző a testvérpárokra Giza és Erzsi kapcsolata?

- Igen. A nővéremmel teljesen különböző karakterek voltunk, és furcsamód a dühöngő kamaszkor után, felnőttként egymásra odafigyelő, végtelenül mély barátság alakult ki köztünk. Unokáimon, Lili öt- és hétéves fiain is rajta kell tartanom a szemem, mert az egyik ide rúg, a másik oda csíp, de ha elmegyünk valahova, akkor egyik segíti a másikat, és kéz a kézben járnak. Remélem, ha felnőnek, akkor sem tévesztik szem elől egymást, mert ez nagyon, nagyon fontos. Többek között ezért is örülök, hogy szeretik az emberek ezt az általunk előadott darabot, mert talán kicsit megmozgatja őket. Ha az előadás kapcsán rájönnek, hogy a kapcsolatokat nekünk kell ápolni, és nem a másikra várni, már ezért is érdemes volt megcsinálni.

- Annak idején úgy emlegették, a nagy hármas: Béres Ilona, Halász Judit és Tordai Teri.

- Már főiskolás korunkban kialakult ez az egészséges barátság közöttünk. Telefonon ma is tartjuk a kapcsolatot, de ha tudunk, nyaranként leülünk, iszunk egy teát, vagy fagylaltozunk és beszélgetünk. Odafigyelünk egymás sikereire, családjára, magánéletére. Képben maradtunk, és manapság már ez is ritka.

(Tamás Angéla)