Hírek

Karácsony Budafokon, Tétényben
2013-12-19

Nagymamám omlós, diós kalácsa, havas ágak a barna kérgű körtefán a Kossuth Lajos utcai kertben. Párásodó üvegű öreg ablakok a Hangya-telepi házakon, jégzajlás a messzi Dunán, a szegfűszeges befőtt és a fenyőágak illata. Csillagszóró, öröm. Gyerekek kacaja. Egymásba fonódó kezek a Szent Lipót-templomban az éjféli misén, ige és Himnusz. Séta a Kálvária felé a macskakövön a szitáló hóban. Mérhetetlen nyugalom.

Nekem minden évben - az ajándékozás és az adományozás öröme mellett - ezt is jelenti a karácsony. Nem tudnék elmenni innen sehová. Nemhogy az országból, de ebből a városrészből sem. Remélem, hogy a gyermekeim is így gondolják majd. Hazájuknak választják Budafokot, Tétényt. Már most mindent megpróbálunk megtenni azért, hogy megszeressék a szülőhelyüket. A kislányom abba az iskolába jár, ahol előttem már a nagyapám, az apám is megtanulhatta a számtant és a betűvetést. A fiam is oda fog járni. Az iskolában, az óvodában régi ismerősök, közeli és távoli rokonok vesznek körül. Büszkén mesélem a gyerekeimnek, hogyan gyakoroltuk, ki, hányszor tudja egymás után eltalálni a "fölső fát", vagy "kipókhálózni" a pipát a futballkapuban a BMTE-pályán. Emléktáblákon, kőkereszteken, kripták obeliszkjein keressük együtt a család őseinek aranyozott, gótbetűs nevét, közös örökségünk.

A Duna-parton kutyát sétáltatunk. Természetesen pulit. Ilyen fajta volt az első kutyám. A nagybátyámtól kaptam, akivel kenuzni jártunk a budafoki csónakházakba.

Harminc év telt el azóta, hogy elvégeztem az általános iskolát Budafokon. Osztálytalálkozónkra készülve együtt nézegetjük az egyik közösségi portálon a régi iskolai képeket. Látom, többen elhagyták a kerületet. Büszkén mesélem el majd nekik is, hogy új lapot készítettünk néhány éve itt. Ha csak az utolsó néhány hónap lapszámait mutatom meg, már akkor egy kicsit fenn hordom majd az orrom. Olyan személyiségekkel olvashatnak ugyanis interjút egy kis, regionális újságban, mint a Prima-díjas Gundel-Takács Gábor, az olimpiai bajnok Szilágyi ?ron, vagy Vastag Tamás, akinek a dalait a gyerekük hallgatja, illetve Révész Sándor, akinek a dalait mi hallgattuk reggeltől estig kamaszkorunkban a bakelit Piramis-lemezeken. Felsorolni sem lehet azonban azoknak a kiváló hírességeknek a nevét, akik megjelenhettek az elmúlt évben a Városházi Híradó hasábjain.

Tudjuk, hogy ezek kis eredményeknek tűnhetnek, de szerintünk ezek az igazán nagy eredmények. Mert szívügyünk, egy kicsit a gyermekünk is a szülőhelyünkről szóló újság. Az önök karácsonyi ajándéka pedig az, ha a cikkeinket elolvassák. Mert írni, olvasni jó. Legalábbis az iskolában ezt tanították Budafokon, Tétényben.

Az újságot író, készítő kollégák nevében köszöntjük most az olvasót. Egész éves figyelmüket megköszönve kívánunk áldott karácsonyt és boldog új évet mindenkinek!

Gárdonyi Géza:

Fel nagy örömre!

Fel nagy örömre! ma született,

Aki után a föld epedett.

Mária karján égi a fény,

Isteni Kisded Szűznek ölén.

Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,

Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,

Bársonyos ágya nincs neki itt.

Csak ez a szalma, koldusi hely,

Rá meleget a marha lehel.

Egyszerű pásztor, térdeden állj!

Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,

Éjet elűzi mennyei fény;

Angyali rendek hirdetik őt,

Az egyedül szent ??dvözítőt.

Egyszerű pásztor, arcra borulj,

Lélekben éledj és megújulj!