Történetekből történelem

Idén huszonötödik alkalommal rendezték meg a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort. A helyszínen kaptuk mikrofonvégre Tusványos egyik alapító szervezőjét, előadóját, Karsay Ferencet, Budafok-Tétény alpolgármesterét.

- Sokan jártak már itt, még többen hallottak róla, de a legtöbben nem nagyon tudják, hogy mi is ez a Tusványos. Szabadegyetem, fesztivál, nyári tábor?

- Természetesen mindhárom együtt. Minőségileg azért más, mint a Magyarországon megszokott nagy fesztiválok - például a Sziget vagy a Balaton Sound -, mert itt a nemzeti együvé tartozás is kiemelt szempont. Az előadások előtt-után az egész olyan, mint egy óriási minőségi házibuli.

- Régi "táborlakó" szinte a kezdetek óta. Mi vonzotta ide évtizedeken keresztül?

- A nemzeti összetartozás érzése és a jó programok. A színvonalas koncertek mellett fajsúlyos, a nemzet ügyeit érintő kérdések is terítéken vannak, és ami a legfontosabb, tabuk nélkül. Mindenki megfordul itt, aki számít a magyar politikában - legalábbis a jelenleg mértékadó jobboldali körökből. Olyan stratégiai kérdésekbe szólhat bele, kérheti ki valódi döntéshozók véleményét az egyszeri halandó, amire a hétköznapokban nincs lehetőség.

- Az elmúlt két évben a Kárpát-medence magyarságának önrendelkezési törekvéseiről, különösen a székelyföldi autonómia ügyéről folyik a diskurzus a sátrakban, színpadokon. Mi az ön álláspontja?

- Nem látok alternatívát az autonómiához képest. Ha körülnézünk Európában, akkor látjuk, hogy Dél-Tirol, Baszkföld, de akár a mostani ukrán-orosz konfliktus kapcsán, az unión belül egyértelmű, hogy az egyes nemzetek önrendelkezése minden államnak kulcsfontosságú kérdés. Annak az államnak is fontos, amelynek a kisebbsége a másik államban él, és annak is, ahol más nemzetiségűek élnek. Egy jól működő államhoz egymással jól együttműködő nemzetek szükségesek, amelyek tagjai éppúgy tartoznak az anyaországhoz, mint ahhoz az országhoz, melynek állampolgárai.

- Történetekből történelem - ez az idei mottó. Esetleg egy saját sztorit megosztana az olvasóinkkal?

- Holnap reggelig tudnék mesélni, de talán egy túraélményt emelnék ki. Már Tusnádon volt a tábor és úgy döntöttünk Németh Zsolt akkori államtitkárral, hogy családjainkkal együtt felsétálunk a Szent Anna-tóhoz. Mivel még nem voltak felfestett turistaútvonalak, érdeklődtünk a helyiektől, hogy merre is kell menni. Egy székely bácsi elmondta, hogy az ásott kútnál jobbra, ahol a múltkor megette a szomszéd birkáját a medve, ott balra, a villám sújtotta fenyőnél tovább. Mi kicsit tanácstalanul még föltettük azt a kérdést, hogy körülbelül mennyi idő az út, mire a bácsi azt mondta, hogy egy jó óra járás, de ahogy elnézem magukat, lesz az három is.

- Idén miről tartott előadást?

- Két panelban is részt vehettem, az egyik az önkormányzatiságról, az állam és az önkormányzatok egymásrautaltságáról, az egymás mellett, egymással szemben élésről szólt. Azt gondolom, hogy a konszenzus végül abban fogalmazódott meg, hogy egyik fél, az önkormányzat és az állam sem képes a másik segítsége nélkül hatékonyan működni. A másik előadás kevésbé munka, inkább szerelem: a jégkorong. Az akadémiák helyzetét elemeztük, illetve arról beszélgettünk, milyen az utánpótlás helyzete a Székelyföldön.

- A magyar-román és a magyar-magyar párbeszéd színhelye Tusványos. Jutottunk valamire 25 év alatt?

- Természetesen. Megvan a színtér, amely mindig nyitva áll mindenki előtt. Ami hiányolható, hiányolandó, hogy valódi döntéshozók a román fél részéről ritkán jelentek meg. Kivételt jelentett Traian BÄ?sescu elnök megjelenése. Ha jól emlékszem, ő legalább két alkalommal eljött Tusványosra. A magyar baloldal képviselői részéről is ritkán fordul elő vizit, ezért nagyon megbecsüljük azokat az előadókat, vendégeket, akik nem a jobboldali táborból érkeznek. A szervező Pro Minoritate Alapítvány munkatársaként úgy gondolom, magától értetődő tisztem, hogy ezt nekik külön megköszönjem. Akik értelmesen, higgadtan le akarnak ülni beszélgetni a két nép közös jövőjéről, azok előtt mindig nyitva állnak Tusványos kapui.