Az eltitkolt borzalom
Hatszáz-, hétszáz- vagy nyolcszázezer? A történészekre hárul, hogy eldöntsék, hány százezer ártatlan magyar állampolgár vált a második világháború után szovjet önkényuralom áldozatává, pontosan hányan kerültek munkatáborokba, és közülük hányan élték túl a borzalmakat. Egyes becslések szerint kevesebb mint a fele tért haza az akár egy-két évtizedre is „eltűnteknek”.
A málenkij robot, a több százezer civil Gulág-táborokba, kényszermunkára hurcolása a magyar és a nemzetközi jogot egyaránt sértette. A szovjetek a saját országuk népeit sem kímélték, a borzalmaknak milliók estek áldozatul. A cél a félelemkeltés volt. Férfiakat és nőket egyaránt elvittek. A szovjetek végtelen cinizmusát és kegyetlenségét jelzi, hogy 1945-ben a foglyok közül sokakat közvetlenül a német koncentrációs táborokból vitték el a szovjet Gulág-táborokba. A gyötrelmeket túlélő hazajutóknak pedig nem maradt más, mint hallgatni a szörnyű emlékekről: a kommunista hatalomnak megvoltak a válogatott eszközei a némaság kikényszerítésére. Szenvedéseikről a rendszerváltozásig nyilvánosan beszélni sem volt szabad. Az elfoglalt területeken előfordult, hogy az elhurcolások célja kifejezetten a terület nemzetiségi összetételének a megváltoztatása volt. Ma már tudjuk, hogy például Kárpátalján a magyar lakossággal egyértelműen ez történt. Sokakat egyszerűen azért hurcoltak el Magyarországról, mert a szovjetek vagy kiszolgálóik úgy vélték róla, német, noha többségük nem német anyanyelvű volt. A szörnyű folyamat különösen sok budapestit érintett: a becslések negyven-ötvenezer katona foglyul ejtéséről, illetve ötven-százezer civil elhurcoltatásáról szólnak.
A Gulágot túlélő honfitársaink bizonyítják, hogy az élet győzedelmeskedett az embertelenség fölött – hangzott el múlt szerdán a budapesti Fővám téri aluljáróban, a Gulágon raboskodó magyaroknak emléket állító kiállítás megnyitóján. A 2016-ban elindított Gulág-emlékév célja többek közt az, hogy minden érintett településen legyen megemlékezés. Budafok-Tétényben is számos program kapcsolódott és kapcsolódik az emlékévhez. A minap az önkormányzat támogatásával, „Emberek az embertelenségben” címmel Gulág-emléktúrát rendeztek a kerületben, amelyet a Magyar Cserkészszövetség szervezésében, kerületi fiatalok részvételével tartottak. A Kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja alkalmából is ezzel a céllal szervez megemlékezést önkormányzatunk: február 24-én a Városháza dísztermében, a polgármesteri köszöntő után többek között Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Foglyok és Kényszermunkások Szervezetének elnöke mondja el gondolatait. A rendezvény zárásaként a kerület önkormányzati, egyházi, intézményi és civil szervezeti vezetőinek részvételével közös koszorúzást tartunk az 1956-os emlékműnél.
Mindezt egy különleges színházi esemény előzi majd meg, amelyre a fővárosban csak nálunk, Budafok-Tétényben kerül sor. A Kecskeméti Színjátszó Műhely aznap, február 24-én 10–17 óra között a Piactéren rendezi meg a Gulág áldozatainak emlékére a Hétszázezer című interaktív élménykiállítást. Másnap, február 25-én 19 órakor ismét az emlékezésé lesz a főszerep a Klauzál Házban. A magyar néptáncelemekből táplálkozó, kortárs és modern elemeket is tartalmazó táncelőadásban a Gulág munkatáborok lakóinak kiszolgáltatottságát, megalázottságát, valamint az átélt borzalmak és a kényszermunka tudatmódosító hatására megjelenő víziók, a haza utáni vágyakozás pillanatait mutatják be.
Vegyünk részt minél többen a közös emlékezésben, mert csak a múltunkat kellően ismerve, megismerve tudjuk az áldozatok emlékéhez méltó módon megélni a jelent és alakítani közös jövőnket!
