Az ország szépe Budafokon
Az idei Miss World Hungary győztesének, Koroknyai Virágnak az édesapja, Tamás öt éve Budafokon dolgozik. Édesapjával együtt Virág is gyakran megfordul a kerületben, különösen a borfesztivált kedvelik.
– Mi ösztönzött, hogy elindulj a Miss World Hungary versenyen?
Koroknyai Virág: – Már gyerekkoromban is több szépségversenyen indultam, 2010-ben pedig megnyertem a Little Miss Hungaryt. Már akkor eldöntöttem, hogy ha betöltöm a tizennyolcat, akkor indulok majd a Magyarország Szépe versenyen.
– Szülőként hogyan tudta támogatni a felkészülést, és mi volt ebben a legnehezebb?
Koroknyai Tamás: – Virág gyakorlatilag feladta az egész addigi életét, hogy részt vehessen a versenyen: felmondott a munkahelyén, és nem kezdett el még tanulni sem. A döntő előtt pedig részt vett egy kéthetes felkészítő táboron, ami szintén nem volt könnyű. Mi persze folyamatosan támogattuk, hogy meg tudja hozni a döntéseit, a legnehezebb azonban szerintem az, hogy meg tudjuk védeni olyan dolgoktól, amiket esetleg még nem tud felmérni vagy kezelni. De nagyon örülünk a sikerének, mert egy győztesre mindig büszke az ember.
– Mit jelent számodra az, hogy a világversenyen majd Magyarországot képviseled?
K. V.: – Ez nagyon nagy felelősség, de örömteli teher. Nem először képviselem egyébként Magyarországot, mivel a Little Miss Hungary után is részt vettem már egy világversenyen. Mindenesetre most is nagyon fogok készülni, rövid pihenő után június végétől megkezdődnek a programok. Többek között nyelvtanfolyamon, illetve kommunikációs tréningen fogok majd részt venni.
– Mit gondolsz, mi volt számodra a siker titka, mi kell ahhoz, hogy valaki megnyerjen egy ilyen versenyt?
K. V.: – Azt kell hogy mondjam, a külső szinte mellékes dolog. Nyilván fontos szempont, de a magabiztosság és a kisugárzás sokkal lényegesebb. Én például már a táborban nagyon pozitív voltam: sokszor odajöttek hozzám a többiek, és azt mondták, hogy amikor elment a kedvük, rám néztek, és erőt merítettek abból, hogy én mosolyogtam. Ez pedig szerintem nagy dolog. Örülök, hogy át tudtam adni nekik valamit az energiámból.
K. T.: – Az emberek csak az élő show-t látják, de már a táborban nagyon sok minden kiderül. És nemcsak a versenyen, hanem a felkészülésen is múlik, hogy egy világversenyre végül kit küldenek ki.
K. V.: – Pont ezért nagyon hasznos a felkészítő tábor: Kínában a világversenyen majdnem egy hónapot töltök majd teljesen egyedül, önállónak kell lennem, emellett pedig a legjobb formámat kell hoznom. A táborban kiderült, hogy ki az, aki erre alkalmas lehet, mert volt olyan lány, aki már a harmadik napon feladta, és hazament.
– Hogyan emlékszik, Virág gyermekkorában is ilyen nyitott volt, szeretett szerepelni?
K. T.: – Igen, mindig nagyon önálló és mozgékony gyerek volt, és kiskorától kezdve sportolt. Korábban táncolt, de sajnos szerzett egy sérülést. Még így is harmadik lett a világbajnokságon, de aztán már nem tudta folytatni. Januárban műtötték meg, és valószínűleg fog még sportolni, de a versenyzés már nem szerepel a tervei között.
– A sportban szerzett tapasztalatokat a szépségversenyen tudtad hasznosítani?
K. V.: – Igen. A sport megtanít, hogy nemcsak veszíteni, hanem nyerni és tudni kell, és nem szabad elszállni. Ezek a tapasztalatok az élet minden területén jól jönnek, legyen szó akár iskoláról, vagy bármilyen más megmérettetésről.
– Jelenleg a kínai világversenye készülsz. Vannak már további, hosszú távú terveid?
K. V.: – Még nincsenek hosszú távú terveim, nem tudom, hol fogok később elhelyezkedni. Két évig egy irodában dolgoztam, és akkor jogra akartam jelentkezni, de végül nem felvételiztem. Azért indultam el ezen a versenyen, mert ez az a világ, ahol jól érzem magam, ezért szeretnék a jövőben is ezen a területen maradni, esetleg brandet építeni. Illetve a céljaim közé tartozik az is, hogy segítsem a hátrányos helyzetű gyerekeket, mivel úgy gondolom, nagyon fontos, hogy minél többen felhívjuk rájuk a figyelmet.
(Izsó Zita)