„Azzal foglalkozunk, amelyről mindig álmodtunk”

A magyar kabaré, amelybe minden belefér: versek megzenésítve és a nélkül, dalok új szöveggel, bohóckodás, slágertréfa, poénok, viccek – fogalmazta meg a Szűcsinger duó stílusát a Városházi Híradó kérésére Szálinger Balázs költő. Az irodalmárral és Szűcs Krisztián énekes-dalszerzővel könyvtárbeli fellépésüket követően beszélgettünk.

– Miért szánja rá magát egy hétkötetes ismert költő és egy húsz éven át dalszerzőként is jegyzett zenész, hogy duót alkotva a zene és irodalom sajátos ötvözetével nyújtson laza szórakozást a közönségnek?

Szálinger Balázs (Sz. B.): – A költészet eredendően nem komoly dolog. A régebbi évszázadokban a versek ismerete nem a könyvespolcok előtt ülő, unalmas, zakóinges, magukat sajnáló szerencsétlenek ügye volt, gondoljunk csak a középkori vágánsköltészetre, a késő reneszánsz idején született históriás énekekre, a barokk kezdetén író Balassi Bálintra, aki minden verse mellé odaírta, melyik dallamhoz készült, vagy Petőfire, akinek volt humorérzéke és játékos kedve.

A költészet nem feltétlenül csak ötszáz ember által érthető dolog, de kicsit elszoktunk ettől, amióta a huszadik században a nem művelt emberektől elzárt, értelmiségi műfajjá vált. A versek fájdalmakról és szenvedésről is szólnak, mégsem jelenti azt, hogy bele kell halni, ha az ember verset ír vagy verset olvas, nyugodtan lehet szórakoztatni is vele, hiszen mégiscsak a popkultúra része.

Szűcs Krisztián (Sz. K.): – Egyetlenegy mérce van, hogy nekünk tetsszen. A közönség visszajelzése is számít, de a legfontosabb, hogy mi jól érezzük magunkat ebben, és ezt többnyire el is érjük. Ismerek nagyon tehetséges embereket, akik olyan szakmában dolgoznak harminc-negyven éve, amihez semmi közük nincs, ezért rendkívül keserűek. Mi nagyon elégedettek lehetünk.

(Sz. B.): – Mind a ketten azzal foglalkozunk, amelyről mindig álmodtunk, úgy érezzük, helyénvaló, amit csinálunk.

– Nem okoz feszültséget a duóban, hogy mindketten írnak szövegeket?

(Sz. K.): – Nem, mert kiosztjuk egymásnak a szerepeket. Hol Balázs kér, hogy zenésítsem meg a versét, hol én írok szöveget, és azt rakjuk össze zeneileg. Mindenféle bennünk lévő dolgot felhasználunk a műsorunkhoz, ezekkel játszunk.

– Bővítik a műsort, ha új vers születik?

(Sz. B.): – Kevesebb mű nem lesz ezen a bolygón, így a mi programunk is csak hízik, hízik, de másfél óránál, amennyi most, nem lehet hosszabb. Van, ami egyszerűen csak kikopik, egy másik dolog, amelyről azt gondoltuk, hogy jó lesz, mégsem működik. Ezek helyére kerülnek az új szövegek.

– Másfél év alatt ismertté váltak. Hogyan reklámozták a Szűcsinger duót?

(Sz. B.): – Amikor a kenyeret kitalálták, annak sem volt „píárja”, egyszerűen csak kellett az embereknek. A duó pont ilyen. (Tamás Angéla)