Hírek

Búcsú Snecitől
Hatvanhat éves korában elhunyt Schneider Sándor, a BMTE technikai vezetője
2019-03-05

Szombaton, 66 éves korában, hosszú, türelemmel viselt betegség után elhunyt Schneider Sándor, a legendás Sneci, a Budafoki MTE technikai vezetője. Halálával a klasszikus intézők egyik utolsó képviselője távozott örökre a magyar labdarúgásból. Schneider Sándort a BMTE saját halottjának tekinti.
Már a szombati edzésen, majd a vasárnapi, Csákvár elleni bajnoki mérkőzésen is mécses és koszorú emlékeztetett Snecire a kispadnál. Arra a nagyszerű sportemberre, aki a BMTE-ben kezdte annak idején labdarúgó-pályafutását, amely idővel másik, de a sporthoz közeli területen folytatódott, és Sanyi évtizedeken keresztül fáradhatatlan, aranyszívű háttérmunkásként szolgálta szeretett sportágát.
A leghosszabb ideig, húsz éven át – 1994 és 2014 között – az MTK-nál, ahol dicsőséges bajnoki címek részese volt. Ha gólok nem is fűződtek a nevéhez, mégis imádta őt játékos, vezető, szurkoló egyaránt. Ha valaki volt, aki tovább vitte a legendás Blumi bácsi, azaz Bakos Antal örökségét, akkor az Sneci volt.
Abban a húsz évben rengetegszer tudósítottam MTK-meccsekről, olykor Bánki Dodi barátommal, az egykori ferencvárosi kiválósággal, és ezeknek az újságírói munkáknak a fénypontja a találkozás volt Schneider Sanyival, fél órával az aktuális mérkőzés lefújása után. „Gyertek, benézünk a játékvezetői öltözőbe!”, mondta ilyenkor, és karon ragadott bennünket. S odabent az öltözőben ilyenkor a földi paradicsomba cseppentünk. Az MTK ugyanis téliszalámis, sonkás, sajtos szendvicsek tucatjával halmozta el a bírókat, akik természetesen a felét sem voltak képesek elfogyasztani a lucullusi lakomának.
Ilyenkor következtünk mi, Dodival, Schneider Sanyi jóvoltából…
„Budafokon kezdtem futballozni, ahol végigjártam az utánpótlás-korosztályokat, majd a tartalék együttesben rúgtam a labdát – nyilatkozta korábban az MTK honlapjának. - Nem fértem be az első csapatba, és közben a Budaörsi Repülőtéren is munkát kaptam, így a játékos-pályafutásom egyre inkább háttérbe szorult. A futballpályáktól viszont soha nem akartam elszakadni, így játékvezetői vizsgát tettem, és a budafoki tartalékok mellett is szívesen láttam el alkalmanként intézői feladatokat. Szegény Kárpáti Feri bácsi halála után nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy 1988-tól a Budafok első csapatánál is számítottak rám. Itt együtt dolgoztam Gáspár Józseffel, aki később – 1994-ben – az MTK-ba vitt.”
Ahol, mint írtuk, lehúzott húsz évet, aztán Sanyi nyugdíjba ment, de csak a Hungária körúton, és 2015-ben visszatért az anyaegyesülethez, a Promontor utcába. És ott ugyanúgy nélkülözhetetlen fogaskereke lett a gépezetnek, ahogy korábban az MTK-nál. Snecinek mindegy volt, hogy NB I, NB II vagy NB III – ő egyforma hűséggel szolgálta aktuális csapatát minden szinten. 
„A szertárban Sneci íróasztalára is helyeztünk egy mécsest és egy koszorút – mondta Jakab János, a BMTE tiszteletbeli elnöke. – Felejthetetlen barátunk volt ő, a hetvenes évek közepén, amikor budafoki játékos voltam, klubtársak is voltunk. Én az egyben, Sanyi a kettőben… Klubunk természetesen saját halottjának tekinti. A MTK is gyászolja ezt a csodálatos, melegszívű intézőt. Mert lehet, hogy a hivatalos elnevezése technikai vezető volt az ő munkakörének, de Sneci még a klasszikus intézők egyik utolsó mohikánja volt. És emlékeinkben örökre az is marad. Ch. Gáll András

Fotó: Budafokimte.hu