„Budafok örökre a szívemben lesz!”

Lovrencsics Gergő, a vasárnap esti, Horvátország elleni feledhetetlen 2-1-es győzelem egyik hőse sokak szerint a mezőny legjobbja volt az Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen a Groupama Arénában. A Ferencváros 30 éves jobbhátvédje olvasóinknak is üzent a Városházi Híradónak adott exkluzív interjújában

Lovrencsics vasárnap harmincadik alkalommal szerepelt a nemzeti együttesben, szinte kihagyhatatlan alapembere Marco Rossi válogatottjának. Az olasz maestrónak a horvátok elleni a nyolcadik meccse volt válogatottunk élén, ebből a nyolcból Lovrencsics hatszor lépett pályára, s mindig az együttes legjobbjai között volt. Ahogy most is.

– Van egy kisebb sérülésem, de az egyáltalán nem vészes. Most ugyan egy kicsit húzom a lábamat, gondolom, ez látszik is, de ennek egyetlen oka van: talán életemben nem fáradtam el ennyire, mint most, a farizmom beállt, görcsöt kapott, ezért mozgok nehezebben – mondta Gergő a mérkőzés után a Groupama Aréna vegyes zónájában.

Lovrencsicsről tudni kell, hogy pályafutását a Szent István Szakközépiskola, a legendás Mester utcai oktatási intézmény csapatában kezdte Patonyi László tanár úr keze alatt, abban az iskolában, ahol olyan válogatott labdarúgók karrierje indult, mint Lisztes Krisztián, Vincze Ottó, Hrutka János, Sebők Vilmos, Gyömbér Gábor, vagy a jelenkor játékosai közül Nagy Ádám, Gohér Gergő és Lovrencsics Gergő. Gohér jelenleg is klubunk játékosa, Lovrencsics pedig 2006 és 2008 között, 18-tól 20 éves koráig volt a labdarúgónk.

– Belül nagyon boldog vagyok, még ha ez az arcomon nem is látszik, ez az este még nem ért véget sem nekünk, sem a szurkolóknak, nagyon sok ilyen estét szeretnék még megérni – folytatta a csupaszív játékos, aki akkorát hajtott vasárnap, hogy még olyan akció is akadt, amelynek során kétszer (!) tisztázott a horvát balszélső elől. – Nem akarok elkiabálni semmit, nagyon messze van még a továbbjutás, hiszen hat mérkőzésünk hátravan a selejtezőkből, a földön kell maradnunk, és dolgoznunk kell keményen tovább!
Marco Rossi szombaton egy edzést elengedett a válogatott keret tagjainak, gondolván, hogy egy kis lazítás jól jöhet a szlovákoktól elszenvedett letaglózó nagyszombati 2-0-s vereség után.

– Igen, könnyen lehet, hogy ez is segített. Szombatra papíron két edzés volt előírva, de mivel nagyon kemény meccs volt a szlovákok elleni, csak egyet tartott a mester. Háromórás buszozás volt Nagyszombattól Telkiig, nem regenerálódtunk kellőképpen, ezért volt szükség egy kis lazításra. Ez kellett ahhoz, hogy egy kicsit felfrissüljünk. Látszott is, hogy valamennyien frissebbek voltunk, azok is, akik játszottak a szlovákok ellen, és azok is, akik most szálltak be. Ennek is lett az eredménye a ma esti győzelem – mondta Gergő.

A játékos a fáradtságtól elgyötört arca ellenére sem titkolta, mennyire örül.

– Nagyon boldog vagyok, nem mindennapi élményben volt részem, de remélem, hogy nemcsak nekem, hanem a szurkolóinknak is. Úgyhogy mennünk kell tovább, mert az a célunk, hogy 2020-ban a megépülő új Puskás Ferenc Stadionban Magyarország is játsszon mérkőzéseket az Európa-bajnokságon! Ezt a mai győzelmet a pályafutásom három legfontosabb sikere közé sorolom: az egyik ugyan nem győzelem volt, hanem a portugálok elleni 3-3 a franciaországi Eb-n, a másik, amikor lengyel bajnokságot nyertünk a Lech Poznan csapatával, és a harmadik a vb-ezüstérmes horvátok mostani legyőzése. Kitettem a szívemet, lelkemet a pályára, nagyon elfáradtam, de ha kell, ott maradok a pályán a győzelemért.

Végezetül megkérdeztük a csodás diadal hősét, mit üzen Budafoknak.

– A szívemben van mindig a BMTE, hiszen onnan indult el a profi pályafutásom, úgyhogy sohasem felejtem el őket!

Mi sem Gergőt, az ilyen csodás estée után hogyan is tehetnénk! 

(Ch. Gáll András)