Csak a baba-mama számít

A pszichológus, újságíró, négygyermekes édesanya Magyarországon az egyik legismertebb, nemzetközi vizsgával rendelkező szoptatási tanácsadó. A családokért végzett másfél évtizedes munkásságát idén közönségdíjjal ismerte el a Három Királyfi, Három Királylány Alapítvány. A Kopp–Skrabski-díjat júniusban adták át a tavaly óta Nagytétényben élő Sződy Juditnak.

– Szoptatási tanácsadó és pszichológus. Hány évnek kellett eltelnie, hogy ne csodabogárként tekintsenek önre az emberek?
– A munkahelyemen, az Uzsoki Utcai Kórházban már természetes a jelenlétem, de azért ott is kellett három-négy év, hogy fejben is el tudjanak helyezni a rendszerben.
– Mindig megvolt önben a kellő lelkierő, türelem ehhez a munkához?
– Ami nem hagy kiégni, az az, hogy minden eset más, nincs két egyforma probléma, két egyforma baba és anya, apa, és mindenkinek nagyon jólesik segíteni. Persze, néha én is nyűgös vagyok, amikor reggel itt kell hagynom ezt a gyönyörű kertet, ahol most is ülünk, hogy közel másfél órát buszozzak Zuglóba, és már reggel tudom, hogy csak késő délután érek haza. Pedig úgy vágyom arra, hogy minél többet itt lehessek. Teljesen odavagyok ezért a helyért. De amikor a beérek a kórházba, akkor csak a baba-mama számít, rájuk hangolódom, és ettől ott is remekül érzem magam.
– Ezek szerint sokat segít a feltöltődésben a hely, Nagytétény, ahol most él, tavaly október óta.
– Hiába Újlipótvárosban nőttem fel, nekem mindig fontos volt a természet, növények, állatok. Már nem tudnám elképzelni az életem olyan helyen, ahol márciustól októberig nem tudok kint lenni. Itt gyakorlatilag a teraszon, a kertben élünk. Ropi kutyám is társam ebben. Így minden tökéletes.
– A gyerekei hogyan viszonyulnak a munkájához?
– Büszkék arra, amit csinálok. Régen jókat nevettünk rajta, hogy ha megkérdezték tőlük, hogy mi is a ti anyukátok, akkor nagy levegőt vettek, és sorolni kezdték: újságíró, szerkesztő, pszichológus és laktációs tanácsadó. Azt javasoltam, mondják azt, hogy újságíró, mert abban nincs semmi fura, és mindenki érti.
– „A társadalom lelki egészségéért, a magyar családokért, közösségekért végzett elkötelezett munkájáért” – ez az elnyert közönségdíj indoklása. A sok egyéni találkozás a családokkal összeadódott?
– Igen, hét éve dolgozom a kórházban, ahol 1600 szülés zajlik évente, vagyis tízezer anyával foglalkoztam már ez idő alatt, egy részük utólag is megkeres. Ennyi találkozás után valóban lehet, hogy már szemléletformálásról beszélhetünk. Segítette a munkámat az is, hogy sok szoptatási problémát átéltem a tíz év alatt, amíg magam is szoptattam. Ez megkönnyíti, hogy érzékeny maradjak a munkám során. Tizenöt éve vizsgáztam szoptatási tanácsadóként, még angol nyelven. Akkor még csak hárman voltunk az országban. Tízévente újra kell vizsgázni, ötévente pontokkal igazoljuk, hogy képződünk. Nagy lépésekben fejlődik az orvostudomány, a diagnosztika, ezt követni kell, de nem esik nehezemre. Nagyon kíváncsi vagyok a világra, nekem ez így természetes.

(Sükösd Levente)