Danics Dóra bújócskája
Nagyszabású népzenei fesztivállal zárta kulturális programjait a Budafok-tétényi Tavaszi Művészeti Fesztivál. A Szomszédok piacán megtartott rendezvényen felléptek többek között a Szécsényi testvérek (PÁVA), Szente János, a Nádasdy Néptánccsoport, a Kicsi Rigók Kórus, a Sodró Zenekar, a Dűvő Zenekar, a Csángálló és a Cimbaliband Danics Dórával. Danics Dóra négy évvel ezelőtt robbant be a köztudatba, amikor megnyerte az egyik legnépszerűbb tehetségkutatót, az X-faktort. Most jelenik meg Bújócska című lemeze, és a popon kívül szívesen énekel népdalokat is. Az énekesnő olyan szeretettel beszél a népzenéről és a népdalokról, ami szokatlan egy fiatal popsztártól.
– Ki hinné, hogy egy popénekeshez ilyen közel állnak a népdalok is.
– A lelkemben nincs különbség népzene és popzene között, számomra mindig is összeértek, illetve kiegészítették egymást. Jó érzés, hogy ezt az oldalamat szintén megmutathatom a közönségnek.
– Mióta érzi így, és mióta „gyakorolja” ezt a műfajt?
– Mindig népzene „fan” voltam, de nyolc évvel ezelőtt, amikor megismertem Unger Balázs cimbalmost, még inkább az lettem. Sokat beszélgettünk és abban maradtunk, hogy majd egyszer „beszállok” közéjük egy-két szám erejéig énekelni. Tavaly végre el is jött ennek az ideje, a Cimbalibanddel léptem fel, amit nagyon élveztem. Ez egy nagy találkozás volt Balázzsal!
– A két műfaj, a népzene és a popzene más-más énektechnikát igényel…
– Ez így van, de megbirkózom vele, mert nagyon szeretem. Mindegyik zenei stílusban kicsit azért magam maradok, teljessé tesznek. Úgy szoktam fogalmazni erről: a népzene kiegészíti populáris, alternatív énemet. S ez így van jól!
– Ha ezt annyira szereti, ki elől bújócskázik?
– Senki elől, a címadó dalról kapta a napokban megjelenő első albumom a Bújócska címet, ami nem egy bulizós lemez, hanem egy mélyebb mondanivalójú, befelé figyelős muzsika, amelynek a meghallgatása után önmagunkban, a lelkünkben „bújócskázunk”… Egy fiatal előadó útkeresése, ahogy a beharangozó írja.
– A lemezen édesanyja, a neves humorista, Bach Szilvia neve is feltűnik a szerzők közt.
– Nagyon boldog vagyok, hogy megírta a Jelenidő című számot, amely egy utcazenészről szól. Komoly mondanivalójú szám, sokan nem is tudják, hogy anyunak van egy komolyabb oldala is, amelyet már bebizonyított két könyvében és színdarabjában.
– Sokat dolgozik, koncertezik, lemezt ad ki, mégis mintha kevesebbet hallanánk önről az utóbbi időben. Miért?
– Mert nem csak populáris babérokra török… (Temesi László)
