Dűvölés és delejezés a Zeneakadémián
Nagy Zsolt, a Nádasdy zenepedagógusa zenekarát, a Dűvőt alig engedte haza a közönség
2017-05-01

Ínyence, de mindenevője is a magyar népzenének, táncnak. Együttesével, a Dűvővel talpalávalót húznak. Legutóbb a Zeneakadémián tartott lemezbemutatón arattak – negyven perc ráadást kért a publikum. Ahogy a brácsa mestere, Nagy Zsolt zeneművész-pedagógus mondja: „A Dűvő energiaadó. Az autentikus magyar dallamvilággal delejezünk.”

Nem a semmiből jött a Dűvő átütő sikere, hiszen Nagy Zsolt, aki harminc éve járja a Kárpát-medence és a nagyvilág színpadait, a Magyar Állami Népi Együttes, a Békés banda és a legendás Méta zenekar oszlopos tagja volt. A Bécsi Zeneművészeti Egyetemen kilenc évig tanított magyar népzenét Mohácsy Alberttel, emellett olyan kísérletek közreműködő muzsikusa, mint a blues és a rock házasítása az autentikus magyar dallamvilággal.

– Már régóta jártuk a világot a Métával, amikor Ferenczi Gyuri, Takáts Tamás és Deák Bill Gyula csapatából többekkel létrehoztuk a Méta-Heavy Méta produkciót –  kalandozik a múltban Nagy Zsolt, aki szerint szükséges a műfajok egymás melletti színpadra állítása, de a fúzió, a keverés műfaja, a világzene nem az ő világa. – Amikor összeengedtük a kivert dzsekis rockereket a viseletben érkező legényekkel, fel sem merült, hogy ez nem fog működni. Sőt, úgy megindult az energia a színpadról... Szóval eszméletlen jó volt – emlékezett Nagy Zsolt.

A muzsikus nemcsak a fél világot, hanem az egészet bejárta, Európa szinte összes országától Kanadáig, Japánig, Argentínáig, de az egykori békési legény, a mára kétgyermekes édesapa jó ideje Budafok-Tétényben talált otthonra.

– Innen indulok szerteszét. Amerikában, Brazíliában vagy Afrika államaiban is ugyanarra csodálkoztam rá. Az eredeti magyar népzenét és a táncot szinte pillanatok alatt frenetikus örömmel fogadják. Lemezeket kérnek, klubok alakulnak, és az erős tengerentúli magyar cserkészmozgalmak tagjai mellett folyamatosan és egyre többen jönnek a helyi fiatalok, amerikaiak, argentinok – osztja meg világjáró tapasztalatait.

A Dűvőben brácsázó zeneművészt Erdélyben ragadta el egy életre Kodály és Bartók kincsestára. A Ceausescu-elnyomás közepén, 1984-ben két és fél hónapot töltött Kolozsváron és környékén, Kalotaszegen és a Mezőségben. Olyan adatközlő muzsikus mestereket látogatott, akik a faluközösségben őrizték az ősi ritmusok, a formavilág és a hangszerek használatának fogásait, amelyek akár községenként is különböztek. Azóta is folyamatosan jár ki muzsikálni, tanulni és gyűjteni.
Több mint negyven évvel a pályakezdés után is visszaköszön a fogyhatatlan érdeklődés. A Dűvő zenekar neve egy vonásnem hangtani alakja. A brácsa ennél a vonómozdulatnál dűvőzik, dűvől.

– A zenekarban négy briliáns művészemberrel alkotunk: Hrúz Dénessel, Hrúz Szabolcscsal, Mohácsi Alberttel és az énekes gyöngyszemünkkel, Kubinyi Julival – mutatja be Nagy Zsolt a Dűvőt, amely táblás házas koncertet adott a Zeneakadémián, a Solti György Teremben. – Vendégük, a Magyar Állami Népi Együttes cimbalmosa, Ürmös Sándor is segített a hangulat formálásában. 

– Negyvenperces ráadást húztunk, alig engedtek el – idézi a közelmúltat.

Nagy Zsolt pedagógusként Budafok-Tényben is neveli az utánpótlást. A Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti és Általános Iskolában a kisebbeknek népi furulya, a nagyobbaknak népi brácsa órákat ad. A tudás átadását a legmagasabb szinten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzene tanszékén is elvárják a 3-4 húros brácsa mesterétől. – A tanítás alapvető, a Dűvő pedig több mint egy tucat lemez után most új CD-vel jelentkezett, amelynek a címe „Hátra van még a java”. Ez az a hozzáállás, amitől olyan energiát tudunk a sugározni a színpadról, hogy nehéz otthagyni a koncerteket – összegez Nagy Zsolt.

A Dűvő muzsikusai legközelebb az Országos Táncháztalálkozón húznak bele, ahogy szoktak: a koncert után jön majd a java.

(SFI)