Egy magyar az űrgenerációból

A fizikus Milánkovich Dorottya nyáron rendszeresen részt vesz a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) űrtáboraiban, ahol 13 és 18 év közötti fiataloknak ad elő a csillagászat és űrkutatás témakörében. Az ifjú kutató, aki az „űrgeneráció” nemzetközi szervezetének (Space Generation Advisory Council, SGAC) egyik magyar képviselője, nemrégiben a Kempelen Farkas Gimnázium diákjainak tartott előadást.

– Milyen közös tevékenységet folytat a MANT és az SGAC?

– A két szervezet az űrkutatás iránt érdeklődőknek számos lehetőséget kínál: az ifjabb nemzedék megismerheti a hazai és nemzetközi kutatásokat és szakembereket, kapcsolatokat építhet. A MANT és az SGAC együttműködésének köszönhető például a négynapos nyári Űrakadémia és az év közben futó rendezvénysorozat, az Űrakadémia Klub is.

– Milyen témák merülnek fel a klub foglalkozásain?

– Az űrtevékenység rendkívül szerteágazó, a mérnöktudományoktól kezdve a természettudományokon, az orvostudományon és a jogon át a művészetekig bezárólag számos területet felölel. Szeptemberben például a Mars-utazás orvosi és pszichológiai vonatkozásait ismerhették meg a résztvevők. A számos mérnöki, technológiai kihívás mellett ugyanis fontos és nehéz feladat az asztronauták testi-lelki szükségleteinek megismerése, hogy az utazás során ezeket kielégíthessék. Ennek felmérésére a bolygóközi utazás és a marsi környezet lehető legpontosabb szimulálásával megpróbáltak képet alkotni az emberi szervezet tűrőképességének határairól és tágíthatóságáról.

– Hol foglalkoznak az országban űrkutatással?

– Kevesen tudnak arról, hogy Magyarországon nagy múltra visszatekintő űrtevékenység zajlik. Számos űripari cég van az akadémiai szférában, a kutatóintézetekben és az egyetemeken is létezik intenzív űrkutatás, és a legtöbb témakörrel kiváló magyar szakértők foglalkoznak, így a Mars- és bolygókutatással, valamint az elektronika-, mérés- és híradástechnikával is. 

– Hogyan lesz egy fizikusból űrkutató?

– Gyermekkorom óta érdekelt az űrkutatás, sokat is olvastam ebben a témakörben. Az érettségi évében részt vettem egy űrtáborban, amely nagyon tetszett, de akkor már felvettek az ELTE Természettudományi Kar kutatófizikus szakára. Rá két évre, 2012-ben megkerestek a MANT-tól, hogy dolgozzak nekik mint asszisztens, majd a leendő témavezetőm egy rakétaprojektbe invitált, és ennek már végképp nem tudtam ellenállni. (Tamás Angéla)