Hírek

Együttélés a demenciával- Videóval frissítve!
Nyílt napot tartanak a Levendula Idősek Klubjában március 19-én
2019-03-17

A Szociális Szolgálat Levendula Idősek Klubjában március 19-én 17.30-kor nyílt napot tartanak, melyre olyan kerületi lakosokat várnak, akik demenciában vagy Alzheimer-kórban szenvedő beteget gondoznak. Munkácsiné Németh Magdolna csoportvezetőt kérdeztük a betegségről és a nyílt nap részleteiről.

– Mik a tünetei a demenciának és az Alzheimer-kórnak, hogy tudják a családtagok vagy ismerősök felismerni?
– A demencia kifejezés nem önálló betegséget jelöl, hanem összefoglaló névként használjuk, minden olyan esetben, amikor az idegsejtek pusztulása vagy működési zavara miatt a szellemi képességek hanyatlani kezdenek. Az Alzheimer-kór a demenciás tünetek kétharmadát teszi ki, egyharmadát pedig az agy vérellátási zavarai. Ezekre az állapotokra jellemző tünetek a feledékenység, a gondolkodás- és beszédzavar, a viselkedés megváltozása, pl. feledésbe merülnek a friss beszélgetések és az események részletei, nehezen vagy egyáltalán nem jut eszébe a családtagok neve, beszéd közben gyakran és hosszú szüneteket tart, így keresi a megfelelő kifejezést, ismert környezetében is eltéved, tárgyakat helyez szokatlan helyekre. Számos más tünetet lehetne felsorolni, de ezek a legszembeötlőbbek. Fontos, hogy ezeknek a tüneteknek a felismerése után vigyük el hozzátartozónkat orvoshoz, mert lehet más probléma is, ami okozhat hasonló tüneteket, ilyen pl egy kiszáradás.
– Milyen korosztályt érintenek ezek a betegségek?
– A demencia 60 év alatt nagyon ritka, 75 éveseknél 5%, 85 éveseknél 20% érintett, 90 éves kor felett minden 3. embert érint a betegség.
– Van valami terápia, ami a betegség folyamatát lelassítja? Hogyan lehet segíteni, és hogy viselkedjenek a családtagok a beteg rokonukkal?
– Sajnos ma még nem gyógyítható, gyógyszeresen azonban enyhíthetők a tünetek, és a betegség lefolyása lassítható, de nem minden esetben. A családtagok viselkedése nagyon fontos a beteg mindennapjainak megélésében. Soha ne konfrontáljuk deficitjeivel, ne akarjuk saját, egészséges valóságunkat rákényszeríteni a betegre.
– Miért gondoltak arra, hogy megrendezik ezt a találkozót, és mire számíthatnak az érdeklődők?
– Szeretnénk ezeket a találkozásokat negyedévente megtartani. Nagyon sok hozzátartozó jön hozzánk nap mint nap a következő kérdéssel: „Mit csináljak, amikor…” Innen jött az ötlet, hogy üljünk le közösen és mondja ki mindenki tabuk nélkül problémáját, nehézségeit. Sajnos megoldást mi sem tudunk, de bevált technikákat, amik esetleg segítenek bizonyos szituációkban, meg tudunk osztani, illetve a hozzátartozók is el tudják mondani, náluk mi az, ami segít a beteg komfortérzetének javításában.

(Viszkocsil Dóra)