Emlékező gyülekezet Budafokon

Évfordulók ünneplésével válik teljessé az év a Budafoki Református Egyházközség számára. A helyi közösség az év utolsó harmadában ünnepelte a templom felszentelését, január 9-én pedig a százharminc évvel ezelőtt született Demjén István lelkészre emlékezik, aki országos gyűjtést szervezett annak érdekében, hogy kilencven évvel ezelőtt felépüljön a budafoki református templom, Nagytétényben és Albertfalván az imaház, valamint Kelenvölgyben egy gyülekezeti ház.

Demjén Istvánt, mint az egyházközség harmadik lelkipásztorát, 1922-ben iktatták be. A Szegedről érkezett lelkész rövid idő alatt maga köré gyűjtötte az Isten országáért dolgozni kívánó lelkeket. Felesége, Irénke segítségével új életre keltette a leánykört, és a fiúk részére létrehozta a Budafoki Református Egyház 241. sz. Bethlen Gábor Cserkészcsapatát. A bibliakör is új lendületet kapott, tagjai házról házra jártak, hogy a szegény gyerekeknek új ruhára való anyagot gyűjtsenek, karácsonyra fát, zsírt és kalácsot adhassanak a nyomorban szenvedőknek. Ajánlóleveleivel sokakat álláshoz juttatott, a gyerekek nyaraltatására balatoni telkeket vásárolt, vállalta az árva gyermekek gyámságát, és megszervezte a magatehetetlen öregek napi ellátását.

Az evangélium az istentiszteleteken kívül az általa indított Egyházi Híradó című lap segítségével is eljutott minden református hívőhöz, mely újság később Református Híradó néven országossá vált. A lelkészre Frey Ferencné, a budafoki születésű Székely Ágnes így emlékezett:

– Édesapám, dr. Székely Sándor közel tíz éven keresztül (1935–1945) szolgált Budafok-Tétényben hitoktató segédlelkészként Demjén István mellett. A lelkipásztor hívására érkezett az akkor már több száz hívet számláló budafoki gyülekezethez, és a nagy tiszteletű úr személyében nemcsak atyai támogatóra, de barátra is talált. Az állás mellett a parókián otthonra lelt, és a lelkész a pedagógusi végzettségét figyelembe véve szabad kezet adott neki a fiatalok nevelése terén. Kilenc iskolában volt hitoktató, az ifjúságnak összejöveteleket, kirándulásokat és táborokat, valamint sakkversenyt és színjátszó kört szervezett – emlékeztetett a célratörő, jó szervező Demjén István kiváló emberismeretére Frey Ferencné, akinek tanítónő édesanyja, Marton Sarolta éveken át ellátta a kántori teendőket. Hozzátette: a lelkész alakította ki itt a közösséget, és hogy ez a hívek közötti összetartás a mai napig megmaradt, az harmincéves munkájának köszönhető, és annak, hogy az utána következő szolgálattevők az általa kijelölt úton haladtak tovább.

A nyugalmazott tanárnő azt is elmesélte, hogy Demjén István kényszerű távollétekor, 1944 telén édesapja látta el a lelkészi teendőket is, ezenkívül biciklivel járta az egyházközséget, hogy segítséget nyújtson a bombatalálat sérültjeinek, és egyházi munkája mellett a Premontrei Gimnáziumban (ma: Budai Nagy Antal Gimnázium – a szerk.) történelmet, földrajzot és fizikát oktatott mint közmunkás. Kiemelte: édesapja Demjén Istvánhoz fűződő barátsága akkor sem szűnt meg, amikor a lelkészt 1952-ben szándéka ellenére nyugdíjazták. Rendszeresen látogatta őt Örkényben, és 1962-ben bekövetkezett haláláig közvetítette üzeneteit a híveknek.

Hozzátette, hogy 2012-ben Demjén István vágya teljesült, amikor a Halacska Óvoda létrejötte után a rózsakerti iskola Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola néven az egyház fennhatósága alá került.

Úgy érzi, a korábbi és jelenlegi igazgatók, Nagyné Bitter Ilona és Bencze Péter, valamint Nagy Péter lelkipásztor és dr. Németh Géza gondnok összehangolt munkája maradéktalanul valóra váltotta a közösségépítő lelkész álmát. (Tamás Angéla)