Ugrás a tartalomra

Fokról fokra Budafokért

2018. április 22. vasárnap
Nagy Péter lelkipásztor gazdagítja a gyülekezet lelki életét
Fokról fokra Budafokért

Fokról fokra BudafokértNagy Péter, a Budapest-Budafoki Református Egyházközösseg lelkipásztora március 15-én a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést kapta kiemelkedő munkájáért. Másfél évtizede él kerületünkben, az idén megy nyugdíjba.

– Milyen kiemelkedő munkát végzett, amiért ezzel a komoly kitüntetéssel ismerték el?

– Az ünnepségen elhangzott laudáció szerint „szellemi nyitottságával, felelősségteljes hozzáállásával, a fiatalok megszólításával, a gyülekezet lelki életét gazdagító munkájával érdemelte ki a lovagkeresztet.”

– Nehéz volt „fejleszteni” a budafoki gyülekezetet?

– Tizenhat éve élek itt, fokról fokra haladtunk előre. Az volt a célom, amikor idekerültem, hogy a református templom – a Feltámadás temploma – látogatottságát növeljem, aktivizáljam a hívőket, minél több keresztény legyen a közösségben, akik eleven hitéletet élnek, és minél több fiatal járjon közénk. Azt hiszem, ez sikerült, a gyülekezet átlagéletkora megy lefelé!

– Hogyan mozgósítja a híveket?

– Sok önkéntes munkával, karitatív tevékenységgel. Az egyik legfontosabbnak tartom az idősek segítését, rendszeres látogatását. Örvendetesen növekszik ifjúsági csoportjaink, beosztott lelkészeink száma, akiket nemcsak az idősebbek, hanem a gyerekek is nagyon szeretnek. Közösséget fejlesztünk, építünk óvodákban, iskolákban, most éppen a rózsakerti gimnáziumban és a Halacska óvodában, ahol eddig négy, most tíz csoportunk van.

– Igen aktív, mégis úgy hallottam, nyugdíjba megy az idén…

– Volt egy súlyos betegségem, amiről, remélem, már valóban múlt időben beszélhetünk, ez is közrejátszik a döntésemben. De nem szakadok el teljesen a gyülekezettől, hiszen csak a szomszédba, ide három villamosmegállóra költözöm, a XI. kerületbe, tehát biztosan vissza fogok járni. Megszerettem Budafokot a több mint másfél évtized alatt, mindig jól éreztem, érzem itt magam. Annak idején is jól fogadtak, én is hamar megszerettem a gyülekezetet, és ez a közös érzés nem múlt el azóta sem. Azt hiszem, beilleszkedtem a közösségbe, a kerület életébe. Feladatom mindig is volt itt, remélem, a továbbiakban is számítanak rám. (Temesi)