Gyertyagyújtás a budafok-tétényi ’56-os mártír hőseink emlékére

Azért vagyunk itt, hogy azokat a hősöket, akik a magyar szabadságért adták az életüket, a szó szoros, vagy átvitt értelmében, megőrizzük a szívünkben, az emlékezetünkben és, hogy ezek a gyertyalángok azoknak a sírján is gyúljanak ilyenkor, akiknek esetleg már nem élnek hozzátartozói, mondta Priska József Tamás síremlékénél Karsay Ferenc polgármester.

Mint fogalmazott, jövőre is, és amíg ereje engedi, mindig itt lesz ezen a napon és a jelenlévőket is erre bíztatta. Ez egyfajta erkölcsi kötelességünk is, tette hozzá. „Tamás bátyámtól már őszülő fejjel is nagyon sok új dolgot hallottam a forradalomról, megtisztelő, hogy nagyon kedves barátomnak tudhattam őt. Segített megérteni ennek az egész szörnyűségnek a lényegét, hogy mennyire aljas volt az a rendszer, amely nem csupán eltiporta a  forradalmat, hanem  sokadik generáción is bosszút állt miatta” – mondta Karsay Ferenc.

Itt, és a budafok-tétényi ’56-os mártírok sírhelyeinek főbb csoportja végén is közös imával emlékeztek meg a jelenlévők az elhunytakról. A kerületi POFOSZ által szervezett megemlékezésen Péter Árpád elnök azt hangsúlyozta: „ma is abból táplálkozunk, amit 1956-ban elvetettünk, és ez a szabadság, amiben élünk.”

Külön is megemlékezett kerületünk elhunyt 1956-os élharcosáról, aki a forradalom idején részt vett a harcokban, a Corvin közben és a Royal szállónál. Ezért később 12 év fegyházbüntetést kapott, amiből 8 évet le is töltött. "Mi, az 1956-os P.O.F.O.SZ  bajtársai  nagy tisztelettel gondolunk  elhunyt  bajtársunkra,  Tamásra és emlékét örökre a szívünkbe zártuk. Nyugodjál békében.” – fogalmazott Péter Árpád, majd felkérte a Gádor Általános Iskola jelenlévő tanulóit, hogy szavalják el az 1956-os kegyetlen megtorlás emlékére írt versét.

Péter Árpád:

1956 emlékére

Ez a nap mely minden évben,

Halottaink tisztessége.

Mártírjaink keménysége,

A hazánknak büszkesége.

Szegény magyart gúzsba tették

Akasztották vagy főbe lőtték.

A foglyokat vérbe verték,                                     

A hullákat elföldelték.

Szegény magyar mit vétettél?  

Szabadságért esedeztél?                                       

Fegyvert fogtál, harcba mentél,

A komcsikkal megmérkőztél.                  

Orosz tankok sokasága,

Telepedett a mi hazánkra.                   

Országunkat szétlövették,

A mártírokat elföldelték. 

Forradalmunk reménysége,                  

Volt a népünk büszkesége.

Orosz tankkal szétverették,

Szabadságunkat is elvették.

Országunkat eltiporták,

Az ifjakat be is zárták.

Így ment ez hát sok éven át,

Mig uralkodtak a kommunisták.

De jött a váltás, ruszkik haza!

Nem vagyunk mi komcsik hada.

Szabad lett a magyar hazánk,

Szülőföldem, Magyarország.

Adjunk kezet mi egymásnak

Ne legyünk hát, vetélytársak

Nem élünk mi félelemben,

Így legyen ez életünkre.

FOTÓK: KOCSIS ZOLTÁN ::