Hálás helyzetben

Molnár Gyulát, aki 1994 és 2010 között parlamenti képviselő, 2002 és 2010 között a XI. kerület polgármestere volt, ötödik alkalommal választották meg országgyűlési képviselőnek. A politikus büszke arra, hogy mindannyiszor egyéni jelöltként nyerte el a választók bizalmát, és beszélgetésünk alkalmával azt is hangsúlyozta, hogy ő azon ritka kivételek egyike, aki egy párt elnökeként nyert a választáson. Mint köztudott, a választások után Molnár Gyula lemondott az MSZP elnöki posztjáról, így minden energiáját képviselői munkája szolgálatába állíthatja.

– Mennyire ismeri a XXII. kerületet?
– A körzetátalakítások miatt sajátos a helyzet, hiszen egy olyan területhez, ahol otthonosan mozgok, hozzátartozik egy számomra kevésbé ismert városrész. Mivel ebben a térségben születtem és nőttem fel, így a jellegével eléggé tisztában vagyok még akkor is, ha nem állíthatom, hogy mindent tudok. Az évek során dolgoztam már együtt Németh Zoltánnal, Szabolcs Attilával és Karsay Ferenccel is, így bízom abban, hogy mostani együttműködésünk is sikeres lesz. Most zajlik az új „szezon” beüzemelése, ezért a következő időszakra, főképpen nyárra azt tervezem, hogy a XXII. kerületben felkeresem a civil szervezeteket, beszélgetek a közélet szereplőivel, befolyásos emberekkel, választókkal. Minden olyan helyet végigjárok, ahol kiderülhetnek a térséget érintő gondok. Remélem, ősszel úgy kezdhetem el a parlamenti munkát, hogy nemcsak Újbudát, de Budafok-Tétényt is jól ismerem.

– Milyen szempontokat tart szem előtt a felmerülő problémák megoldásakor?
– Nemcsak egy politikai pártot, de egy térséget is képviselek, ezért ezt a két dolgot szét kell tudni választani. Eddigi huszonéves politikai pályafutásom során ez mindig sikerült, és akkor sem okozott nehézséget, amikor nyolc éven keresztül nemcsak polgármesterként, de az MSZP országgyűlési képviselőjeként is dolgoztam. Pontosan tudom, hogy melyik az a pillanat, amikor az embernek helyben kell segítenie, és mikor végzi munkájának a másik részét politikusként. Szeretném megnyugtatni a választókat, hogy parlamenti képviselőjükként nem pártpolitikus vagyok, hanem lokálpatrióta. A Kosztolányi Dezső téren nőttem fel, de már jó ideje itt élek – most már mondhatom – a saját körzetemben. Ahogy az előző ciklusban Szabolcs Attilát elsősorban budafok-tétényinek tartották – és ez Németh Zsolttal is így lett volna –, úgy engem újbudaiként látnak az emberek, ezért most az a legfontosabb számomra, hogy eloszlassam azt a fajta tévhitet, hogy csak a saját lakóhelyem érdekeit tartom szem előtt. A 18. választókerületet a XXII. kerület és „nagytestvére”, a XI. kerület nagyjából a vasúti töltésig tartó része alkotja, így a két terület között nemcsak közlekedési szempontból, de a fejlesztések tekintetében is szoros a kötelék: minden, ami Újbudán történik, az hatással van Budafokra, és egy kis késéssel meg is érkezik. Ez azonban fordítva is igaz, akár a feltorlódott forgalomról, akár a tüdőgondozóról vagy a Szent Imre Kórházról, akár a borturizmusról van szó. Bár két külön kerület, ebből a szempontból akár egy egységnek is lehet tekinteni.

– Milyen feladatokat lát maga előtt?
– Sok területen rengeteg a tennivaló, de a legfontosabb talán a közlekedés, azon belül is egy új dél-budai híd megépítése. Az országos közlekedési infrastruktúra-fejlesztés, például a metró és az ahhoz kapcsolódó egyéb beruházások, így Budafokon a vasútépítés is, vonzza az ingatlanfejlesztést, az pedig további közlekedési és humán infrastruktúra-fejlesztést kíván. A Szerémi úton épülő lakásokba és a Kopaszi-gát új épületeibe nagyjából hatezer ember fog beköltözni, és ez azt jelenti, hogy szükség lesz bölcsődére, óvodára, esetleg iskolára, sőt kulturális létesítményre is. Növekedni fog az autóforgalom, ami káoszhoz vezethet. Ennek elkerülésére csak akkor van remény, ha megépül egy új híd Albertfalván vagy a Galvani út folytatásaként. Bővíteni kell a meglévő P+R parkolókat, mert kicsik és zsúfoltak, de újakra is igen nagy szükség lenne. Kelenföldön, a 4-es metrónál reggel kilenc órakor már egy autónyi hely sincs, de Budafokon is azzal szembesültem, amikor átvettem a Polgármesteri Hivatalban a megbízólevelemet, hogy a hivatal és a piac körül lehetetlen megállni délelőtt. A Campona parkolója talán az egyetlen hely a kerületben, ahol az autósok parkolhatnak és átszállhatnak valamilyen tömegközlekedési eszközre. Szeretném feléleszteni a panelprogramot, mert hiszek abban, hogy a fizikai megújulás lelkileg is jól hat az emberekre, ahogy azt az egészségügyi intézmények felújításánál is megfigyelhetjük.

– Miben tud segíteni Budafok-Téténynek?
– Minden településnek szüksége van egy olyan vízióra, amely az elképzelt fejlődésnek keretet biztosít. Az önkormányzat meghatározza ezeket a kereteket, és megtalálja azokat a szereplőket, akik ezt magántőkéből is képesek megoldani. A közpénz annak ellenére kevés, hogy az egyéni körzetben megválasztott országgyűlési képviselő a helyben nem megoldható feladatokat felemeli az országos politika szintjére, ahol több a forrás és a lehetőség. Lobbizik azért, hogy a térségébe jusson fejlesztési pénz, és ezt én is meg fogom próbálni. Minden egyes térségnek meg kell találnia azt a víziót, ami köré saját magát felépíti. Budafok már megtalálta. A XXII. kerület kiállt egy városközpontért, egy főtérért, amely a három templommal körbevéve elkezdett kialakulni a piaccal, és igazi kincs a föld alatti világa, a kialakult borkultúra és a sváb hagyományok. A borfesztiválokon sok borásszal beszélgettem már, láttam a remek kezdeményezéseket. A térség minden olyan adottsággal rendelkezik, amely által Budapest bornegyedévé válhat. Kapcsolati tőkémet e mögé a projekt mögé szeretném állítani. Felajánlom segítségemet az önkormányzatnak, és várom a vele való együttműködés lehetőségét, mert bizonyos ügyekben együtt kell hogy haladjunk, például a Duna-part, a 6-os út, a vasút és a korábban említett híd esetében is, amely szerintem Dél-Buda közlekedésének kulcskérdése.

– A választók is támaszkodhatnak az országgyűlési képviselőre?
– A kampányom során feltűnt, hogy Budafok-Tétényben az emberek sokkal békésebbek, mint Budapest belső részein. Ez egy kisvárosias kerület, ahol szép lassan mindenki megismer mindenkit. Ahogy azt korábban tettem, úgy most is szeretnék foglalkozni egyéni szociális kérdésekkel, és azon túl, hogy nyilván használni fogom azokat a XXI. századi technikákat, amelyeket a közösségi média kínál, személyes találkozásokra is sort fogok keríteni. Valószínűleg nem a parlament ülésterme lesz a fő munkahelyem. Az elmúlt több mint két évtized alatt a politika minden szintjén dolgoztam már, most viszont, hogy a saját pártomnak nem vagyok az elnöke, hálás a helyzet. Nagyobb politikai csatákban nem fognak látni, sőt a következő két évben nem is tervezem, hogy nagy politikai ügyekhez közöm lesz. Megválasztott egyéni képviselőként a pártpolitikai dolgokat félretéve kifejezetten Budafok-Tétényért és Újbudáért szeretnék dolgozni.

(Tamás Angéla)