Halászlé és cigányzene a Dunánál

A Kerület napján Garbóci László tartott előadást Budafok egykori két híres Duna-parti vendéglőjéről, a Kutyavilláról és a Macskacsárdáról. A két vendégváró hely történetéről nemrég kiállítás is nyílt a Cziffra Központban. 

A Kutyavillát, Dél-Buda leghíresebb halászcsárdáját egy 1937-ből származó képeslap tanúsága szerint így reklámozta akkori tulajdonosa: „Balatoni útját vegye Budafok felé és térjen be a Kutyavillába, hol a legfinomabb halételek, jó magyar konyha és jó bor várja. Tisztelettel: a Csárdás”.

Az oromzatos, fehérre festett vendéglő muskátlis, vízparti teraszán, amelyet Krúdy Gyula, Bródy Sándor és Ady Endre is szívesen látogatott, elegáns polgárasszonyok és cilinderes urak ücsörögtek. A vendégek között megfordultak igazi hercegek és más főurak, híres politikusok, sőt egyik budapesti látogatása alkalmával az egyiptomi király, Faruk is, hogy igazi dunai halászlét fogyaszthasson.

– A Kutyavilla csárdában Paul Péter volt a szakács, és zenekarával Horváth Lajos prímás húzta a talpalávalót. Lajos bácsi igen hasonlított Jávor Pálhoz, bajuszát is úgy viselte, a haját is úgy fésülte, mint az akkori népszerű színész. Teveszőr kabátot, fekete öltönyt és lakkcipőt hordott, hegedűjét pedig kígyóbőrből készült tokban hozta magával. Gyermekkoromban, a vasárnapi mise, majd apám szokásos dunai fürdőzése után, amikor meghallottuk, hogy hangolnak a zenészek, többször betértünk a vendéglőbe egy sörre és egy Bambira – idézte fel a Kutyavilla csárdához fűződő egyik gyermekkori emlékét Fonyódi Ferenc (korábbi nevén Foltrauer Ferenc).

A Duna-parti kertvendéglőt, melynek tulajdonosai az 1890-es évektől ismertek, rendszeresen elvitte az árvíz, így vagy háromszor is újjá kellett építeni, utoljára a mai Városháza magasságában. Arról megoszlik a kerületiek véleménye, hogy meddig üzemelt a vendéglő – talán az 50-es évek végéig –, viszont az biztos, hogy az épületnek vagy maradványának az 1965-ös nagy dunai árvíz adta meg a kegyelemdöfést. Lebontották, így eltűnt a hangulatos terasz és az árnyas fák alatt kanyargó, vidékies országút.

Nem volt olyan híres, ám sok évtizeden át ugyanolyan népszerűségnek örvendett a Kutyavillától alig százötven méterre lévő Macskacsárda, ahol törzsvendégnek számítottak a hajósok és a budafoki piacra hajóval érkező kofák, de sokan jöttek ide Budapestről is konflissal, fiákerrel, személyautóval vagy villamossal, esetleg HÉV-vel. Az 1858-tól ismert kertvendéglő, amelynek megépítője és gazdája a Schindele család volt, parti teraszával a gőzhajók kikötője alatt, a korábbi Gschwindt gyár mögött működött. A vendéglősök és tulajdonosok a XX. században sűrűn váltogatták egymást. A századfordulóig Dörflinger Sándor nevéhez fűződő éttermet 1928-ban Schindele-féle Macskacsárdaként említik a források, majd Seidl Istvánné és Schmidek József után Czagler Ferenc vásárolta meg a vendéglátóhelyet. A vendéglős mester nagy szakértelemmel tette közkedveltté a rendezett Duna-parton lévő Macskacsárdát. A hangulatos környezetben két évtizeden át kifogástalan konyhát működtetett, melynek legfőbb specialitása a gyufatésztával felszolgált dunai halászlé volt.

A vendéglő és parti kerthelyiség épületét egy kiemelt állami beruházás okán végül az 1960-as évek közepén ledózerolták.

A Tavaszi Művészeti Fesztivál alkalmával A Kutyavillától a Macskacsárdáig címmel nyílt kiállítást június 30-ig tekinthetik meg az érdeklődők a Cziffra Központban.

(Tamás Angéla)