Isten dicsőségére

A ma is Budafokon élő Wohner József dédszülei, Wohner Károly és felesége, Bleicher Johanna a XX. század hajnalán egy ácsolt fakeresztet állított „Isten dicsőségére” az akkor még rövidebb Árpád utcában. A dédunoka elmesélte, hogy felmenői eleinte a Kiserdő mellett laktak, és csak később költöztek az Árpád utcába, ahol a Tüzér, Árpád, Kertész és a Mátyás király (ma Gádor) utcák által határolt, téglalap alakú terület nagy részét birtokolták. A dédszülők akkoriban állították fel a kőkeresztet a már meghosszabbított Árpád utca és Kertész utca kereszteződésében.

– Amikor a telket hosszában megosztották, az egyik oldalon Wohner István, az ács lakott, a másikon a családhoz tartozó Haászok, Kaintzok és Oberek, a hatalmas saroktelken álló házban pedig Károly és Johanna. Frigyükből öt gyermek született, közülük Mária a Kertész utcában, Johanna és István az Árpád utcában, Károly a Nagykőbánya utcában lakott, József pékmester pékségét pedig a volt Két galamb vendéglővel szemben lehetett megtalálni – fogott bele a család történetébe Wohner József.

Feltehetőleg a második betelepítési hullám idején egy Schachtellel (teherszállító dereglye, kabinnal – a szerk.) érkezett a hat fiútestvér Magyarország területére Baden-Württenbergből, hogy új életet kezdjen Promontoron.

Wohner József, aki az általa készített, mérnöki precizitással megrajzolt családfán bemutatta elődeit, elmondta: a korai adatok hiányosak, de az biztos, hogy egyikük fia, János, az ő ükapja már itt született 1827-ben, és Jahner Katalinnal kötött házasságának gyümölcse volt Mária, János és a keresztállító Károly. A Wohner nevet ezen az ágon csak Károly vitte tovább, aki Bleicher Johannát vette feleségül.

– Nagypapám, az ő Károly fiuk Jahner Máriával kötött házasságot. Kőművesként a bátus templom építésében is részt vett, a nagymama pedig a Törley Pezsgőgyár palackozójában dolgozott amellett, hogy vezette a háztartást, művelte a Liszt Ferenc, valamint a Tanító utcában lévő földjeiket és gondozta az állatokat. A házasságukból született öt gyermek közül Károly tizenkét éves korában elhunyt. Lajos és József családot alapított, melyek leszármazottjai ma is a Wohner nevet viselik – fűzte tovább a történetet az 1939-ben született Wohner József.

Lajos 1940-ben hentesüzletet nyitott a Kereszt utcában, az órásbolt mellett, nevét az ő ágán fia, Lajos és unokája, Leó viszi tovább.

– Apám az „öreg Wohner” péknél inasoskodott, majd amikor felszabadult, önálló pékséget nyitott a Mátyás király út és Sütő utca (ma: Rugó) sarkán. Abban a házban nőttem fel, de még alig voltam hatéves, amikor édesapám elesett a II. világháborúban. Édesanyám (szül. Dauma Erzsébet) özvegyi jogon továbbvitte a pékséget, de „megértette az idők szavát”, és1949-ben visszaadta az ipart – mesélte gyermekkoráról, majd hozzáfűzte: őt „kapitalista” szülei miatt a vasesztergályos pályára irányították, de egy szerencsés családi kapcsolat révén bejutott az Épületgépészeti technikumba. Felnőtt fejjel végezte el a Műegyetem épületgépész-mérnöki szakát, ezért 1957-ben még mint technikus helyezkedett el az ÉVITERV-nél. Harmincnégy év után kilépett és saját mérnöki irodát alapított, ahol 2014-ig dolgozott. Fia okleveles épületgépész-mérnök, és jelenleg a kerületi önkormányzatnál dolgozik, legkisebb unokája, Zsolt még csak gimnazista, de a két nagyobb, Norbert és Nikolett már egyetemre jár.

Wohner József kiegészítésként hozzátette, hogy dédszüleinek Johanna lánya Haász Józsefhez ment feleségül, és ennek köszönhető, hogy a Wohner és a Haász család együtt újította fel az Árpád utca végén álló kőkeresztet.

(Tamás Angéla)