Kádármesterek és szőlőművelők Budafokon

László Éva ősei mindkét ágról egyszerre érkeztek a mostani Budafokra, édesanyja ugyanis a Neer, édesapja pedig a Lindmayer család leszármazottja. A ma már Kanadában élő házaspár, László-Lindmayer József és Neer Mária nagyobbik lánya, Ágnes férjével és két gyermekével 1990-ben áttelepült Vancouver szigetére, harmadik gyermeke már ott született. A szülők azonban csak majd egy évtizednyi ingázás után követték őt, hogy az itthon maradt kisebbik lányukkal, Évával és három unokájukkal is ugyanannyi időt tölthessenek, mint másik, kint élő gyermekük családjával. Éva ugyanis születése óta a kerületben lakik és dolgozik, néhány év nagytétényi kalandozástól eltekintve Budafokon, ahol sváb ősei 1740-ben letelepedtek.

– Az ősapa őse Jakobus Lindmayer, akinek Juliannával kötött házasságából született öt gyerekéből kettő, Ferdinándus és Adamus vitte tovább a család nevét. Mi Ági nővéremmel Ferdinándus leszármazottjai vagyunk, a Ják utcában lakó Lindmayer Mária és az Árpád utcai Lindmayer Zsuzsanna pedig Adamus utódai. Az én szépapám, Josephus és az ő szépmamájuk, Anna testvérek voltak – mutatta a családfát László Éva óvónő, a Maci Tagóvoda vezetője. Hozzátette: az összes budafoki család összefonódik, a köztük lévő kapcsolatok igen szövevényesek. A Lindmayer család leszármazottjai között megtaláljuk Kaintz Regina ötvösművészt és a nagypapa egyik testvérének Kanadában élő fiát, Lindmayer Istvánt, aki húsz másik találmánya mellett a tű nélküli oltókészüléket is feltalálta. A Bauer nagymama egyik lánytestvére, Manci pedig Haraszti Gyula festőművész, a Budai Nagy Antal Gimnázium egykori rajztanárának édesanyja volt.
– Ferdinándus házasságából hét gyermek született, köztük szépapám, Josephus is, akit felesége, Elisabeth Koch négy gyermekkel ajándékozott meg. Lindmayer György volt az ükapám, az ő fia, József a dédapám. Hat gyermekének Kaintz Borbála adott életet, köztük nagypapámnak, Lindmayer Józsefnek is, aki Bauer Erzsébetet vette feleségül. Két fiuk született: az apukám, József és tizennyolc évvel később az öccse, Gábor, akinek ma már három lánya van – tért vissza a leszármazottak sorához Éva. Elmesélte, hogy édesapja tizenhat éves volt, amikor a nagypapa Lászlóra magyarosította a család nevét. Akkoriban nem szerették a svábokat, így aki félt, új nevet választott, ahogy a nagypapája is. Felmenői szőlőművelők vagy kádárok voltak, és a nagypapáig bezárólag svábul beszéltek – különösen akkor, ha nem akarták, hogy a gyerekek megértsék, miről folyik a felnőttek közötti eszmecsere. Laktak az Árpád utcai Kálmán-házban, a Tóth József utcában, az egyik Mészner-házban – a másikban egyébként ma is Lindmayerek laknak, a nagypapa Ferenc nevű fia és három lányunoka –, majd a Katáng utcában is.
– Nagypapa nagyon kemény ember volt. Édesapámnak már gyerekkorában is dolgoznia kellett kárpitos apja mellett, és focizni is csak akkor mehetett a BMTE-re, ha végzett a kijelölt munkával. Neve – Lindmayer József – ma is fellelhető a sporttelep egyik tablóján. Legnagyobb bánatára nem tanulhatott tovább, belőle is kárpitos lett – emelte ki édesapja máig tartó szívfájdalmát az óvónő, akinek mindhárom gyermeke megvalósíthatta álmait.
A Konrád-gyerekek közül Csaba gyógyszerész lett, és három éve az Alzheimer-kór kutatásával foglalkozik New Yorkban. Gergő először andragógus, majd grafikus szakon végzett, Eszter pedig a BME Építészmérnöki Karán tanul, ahol jövőre diplomázik. A Lindmayer család leszármazottja, László Éva annak is örül, hogy Kanadában élő testvérével most is pontosan ugyanúgy gondolkodnak a világ dolgairól, mint korábban. Félszavakból is megértik egymást, és a földrajzi távolság ellenére a mai napig be tudják fejezni egymás elkezdett mondatait. (Tamás Angéla)