Ugrás a tartalomra

Karády Katalin dalai a Hélemann pincében

2016. május 02. hétfő
Szalóki Ági nagymamája emlékére is énekel, akit a budafoki pincékben bújtattak el az ostrom idején a második világháború utolsó évében, az ostrom alatt
Karády Katalin dalai a Hélemann pincében

– Nagy örömmel jövök Budafokra, hiszen a népi éneket a Nádasdy Kálmán Zeneiskolában tanultam Bodza Klárától, de nagymamám miatt is, akit az ostrom idején a budafoki pincékben bújtattak el. A Karády-műsorral ezért elsősorban neki és az ő generációjának szeretnék emléket állítani május nyolcadikán a Hélemann pincében – mondta a tizenkét nyelven éneklő, a világot keresztül-kasul bejáró Szalóki Ági, akinek nyolc lemezét már Japánban is kiadták. Az Artisjus- és többszörös Fonogram-díjas magyar előadóművészt egy jótékonysági koncertje után kerestük meg kérdéseinkkel. 

– Miért vonzódik a híres dívához, Karády Katalinhoz?

– Akkor figyeltem fel rá, amikor láttam, hogy a nagymamám milyen áhítattal nézi a filmjeit, hallgatja a dalait, sőt a frizuráját is úgy viseli, ahogy a színésznő. A Karády által énekelt melódiákat zenésztársaim, Juhász Gábor jazzgitáros és Bacsó Kristóf szaxofonos segítségével saját személyiségemre, ízlésére, ötven „kilójára” formáltam át. A fiúk úgy hangszerelték a dalokat, hogy megfeleljen az eredetinek, de nagyobb teret kapjon a jazz, illeszkedjen a hangomhoz és az egyéniségemhez. Karády Katalinnal látszólag nincs bennünk hasonlóság, de aki egy kicsit megismer engem, észreveszi, hogy az a törékeny, álmodozó lány is, aki én vagyok, a maga útját járja, tud határozott lenni, képes kiállni a saját és mások igazáért. 

– Évekig az Ökrös együttesben, majd a Besh o dromban énekelt, és hosszú ideig Szakcsi Lakatos Bélával is dolgozott. Annak ellenére, hogy neves zenészek hívják vendégelőadónak, tizenkét éve saját zenekart alapított és gyermekeknek is énekel. Miért fordult a gyermekközönség felé?

– Nagyon szerettem gyerek lenni, jó emlékeket őrzök abból az időből. Különösen sokat merítettem és merítek az akkori zenehallgatásokból, mesékből, de az Óvónőképző Főiskola elvégzése közben szerzett tapasztalat és elmélyültebb tudás is arra ösztönzött, hogy zenészként átadjam a gyerekeknek mindazt a szépséget, amelyet megéltem. A pályám első nyolc évében úgy jártam a világot, hogy este koncerteztem, főként éjszaka éltem, így csak később tudatosult bennem, hogy ha az egészen fiatal korosztálynak szeretnék örömet szerezni, akkor már kora reggel energikusnak, frissnek és vidámnak kell lennem.

– Muzsikájuk a gyerekkoncerteken is a jazzbe hajlik. A gyerekek is élvezik az improvizációkat?

– Nagyon, mert nekik nem kell tudniuk, mi miért történik, de amit hallanak, az kreativitásra inspirálja őket, érzik, hogy önmaguk lehetnek. A jazz alkalmas a szabadság megélésére, ezért az igényes zenével csak kereteket mutatunk, az improvizációk segítségével pedig játszani engedjük őket. Fontos, hogy saját népzenei hagyományainkat is szerethetővé tegyük és átadjuk, de az is, hogy más népek zenéjét megismerjék, mert hiszem, hogy így nyílik ki számukra a világ, ezért repertoárunkban a magyar mellett megtalálhatók a cigány, bolgár vagy afrikai dalok is. Mindig a zenén van a hangsúly, de jut idő arra is, hogy picit beszélgessünk egy-egy témáról, például Tamkó Sirató Károly Kongó boltja kapcsán a szegénységről. Olyan sokat kaptam és kapok a gyerekektől, hogy ezt abba nem hagyom. (Tamás Angéla)