Mikrobiológusból gyógypedagógus

– Miért ezt az irányt, hivatást választotta?

– Fiatalkoromban a biológia, egészségügy érdekelt, ezért is lettem mikrobiológus, genetikával foglalkoztam és baktériumkutatással. Aztán pályaelhagyóként, a gyógypedagógiai főiskolai éveim alatt kaptam egy felkérést, amely igen megtisztelő volt, mert Budapest első emelt szintű idősek otthonát vezethettem. Ez volt a váltás egyik oka, amely a szociális terület felé irányított. A mai napig tisztelem az időseket és nagyon sajnálom, hogy sok esetben méltatlan körülmények között élnek, így az a hatalmas tapasztalat, életbölcsesség, amelyet gyűjtöttek életük során, kihasználatlan marad. Majd egy kihívás eltérített innen, és a gödöllői kistérségben egy pályázat kapcsán szociális, gyermekvédelmi alapellátást és szakmai képzéseket szervezhettem, ezután pályáztam meg a családsegítő szolgálat vezetői állását, és azóta is itt dolgozom.

– Huszonegy éve vezeti a kerületi Gyermekjóléti és Családsegítő Központot, milyen feladatokat látnak el nap mint nap? Mennyire nehéz a helyzet manapság?

– Manapság a gyermekvédelem nagy kihívás, változik a társadalom, ehhez adaptálódnak az emberek, de az ellátások és segítő technikák nem alakultak ki, így sok esetben nem tudunk megfelelő választ adni a problémákra. Egyre több és súlyosabb gyermekvédelmi, párkapcsolati, magatartási problémával kerülünk szembe. Nehézség, hogy a fiatalok számára nem vonzó ez a pálya, így ez a szféra nagyon erős munkaerőhiánnyal küzd.

– A sok munka mellett még a tanításra is van ideje. Miért kezdett el az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán, most pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanítani?

– A tanítás szintén egy felkérésre jött. Természetesen én is profitálok ebből, hiszen készülnöm kell, kutatni, megismerni az új szakirodalmat, haladni előre. Nagyon szerettem az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán tanítani, a kezdetekben fantasztikusan jó oktatói karral, nagyon családias hangulatban végezhettük munkánkat. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem más, a tudomány fellegvára, itt már más elvárások vannak, tanítok szociálpedagógus hallgatókat és szociológusokat, de más szakok hallgatói is áthallgatnak az óráimra, ez nagyon megtisztelő számomra. Okos, felkészült hallgatókkal találkozom, szerteágazó érdeklődéssel csodálkoznak rá a világra.

– Ha akad egy kis szabadideje, mivel szokta tölteni?

– Szabadidőm sajnos nem sok van, de nagyon szeretek utazni, túrázni, síelünk, evezni járunk, ott megélhetjük a természet adta igazi nyugalmat, színházba, operába járunk. De az is tökéletes kikapcsolódás tud lenni, ha a diófa alatt olvasgatok.

(Viszkocsil Dóra)