Minden nap egy új kezdet

Kezdetben utcazene a Vörösmarty téren, az első Le Havre-i és a második, Saint Raphael-i nemzetközi verseny első helyezése, amerikai visszaigazolás Sacramentóból, a magyar közönség meghódítása, és idén a Kossuth-díj – ez a Hot Jazz Band harminc éve dióhéjban. A zenekar alapítójával és vezetőjével, a trombitán és bendzsón játszó énekessel, Bényei Tamással beszélgettünk.

– Hogya,n összegezné az elmúlt három évtizedet?

– A zenekar sikereit és kudarcait naponta számba veszem. Nekem minden nap egy új kezdet és minden koncert egy új megmérettetés. Sokszor a döntéseink határozzák meg a sorsunkat, vannak pillanatok, amikor máshogyan kellett volna dönteni, de úgy érzem, nagy vonalakban jó irányt és koncepciót választottam. 

– A Hot Jazz Band a XX. század első felének dixieland muzsikáját játssza. Mit nyújt önnek a New Orleans-i jazz?

– Vidámságot, szabadságot, játékosságot, élvezem az intellektusát és nehézségeit, és azt, ahogy egy kis zenekaron belül felsorakozik az összes hangfekvés. Gyönyörű, amikor a zenészek egyszerre improvizálnak, első hallásra kaotikus összevisszaságban, és egy pillanat múlva minden összerendeződik. Mindennek megvan a maga helye, szerepe, feladata, és a zene örökösen ellenpontozva, bujkálva, bukdácsolva halad a katartikus tetőpont felé. Az egész olyan, mint egy sok szálból összeszőtt fonat.

– Hogyan tervezik az október 16-i jubileumi koncertet az Erkel Színházban?

– Igen színesnek ígérkezik az ünnep. A Hot Jazz Band vendégei lesznek Szekeres Adrienn, a Hungarian Banjo Kings, a Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra a budafoki Szalóky Bélával, az Erdélyből érkező 19 tagú vonószenekar a Csíki Kamarazenekar személyében – a nagy létszámú énekkarról már nem is beszélve. A műsorban Gershwintől kezdve Fényes Szabolcson át Louis Armstrongig sokakat megidézünk.

– Hogy érezték magukat Budatétényben?

– A Hot Jazz Band tagjai, Bera Zsolt, Fodor László, Szabó Lóránt, Juhász Zoltán, Galbács István és jómagam ismerős közönséghez tértünk vissza. Annak idején gyakran felléptünk a Jazz Galériában és a Radóczy Galériában, sőt az első eMeRTon díjunkat is itt vehettük át, így a Klauzál-házban adott vasárnapi koncertünk alkalmával a nosztalgiázásra is lehetőségünk nyílt. (Tamás Angéla)