Most múlik pontosan…

A néhány hónapja huszonötödik születésnapját ünneplő Quimby alapító tagja és egyben gitáros frontembere, Kiss Tibor a Kossuth-díjas magyar népzenei együttessel, a Csík Zenekarral lép fel márciusban a Klauzál Házban.

A zenész, képzőművész, dalszövegíró Kiss Tibor szerint nincs semmi különleges abban, ha egy alternatív rockzenekar énekese egy népzenét játszó együttessel koncertezik.

– Egyáltalán nem furcsa, még akkor sem, ha a kezdeti díszletek között látunk erős különbségeket – jelentette ki lapunknak. – Az a zene, amit mi a Quimbyvel játszunk, egyfajta urbánus folkzene. Az utca nyelvén beszélünk, a dalok az utca emberéről szólnak, ez a mai kor népzenéje. Mélyebb rétegekben gyakorlatilag ugyanazzal foglalkozom, mint a Csík Zenekar. Nyitott vagyok a folkzene iránt, hiszen a nekem fontos blues, soul, de akár a rock and roll, sőt még a reggae is mind népi eredetűek. Ők is nyitottak a mi világunk felé, csak a hangszereik mások. Ennyi köztünk a különbség – mondta a Most múlik pontosan című dal szerzője, aki nem bánja, hogy szerzeménye a Csík Zenekar repertoárját is gazdagítja.

– Milyen szempontok szerint válogatnak a dalok között?

– Mindkét zenekarnak megvan a maga univerzuma, ezek metszéspontjában van a közös rész, a két világot összekötő híd, amely világokból világokba átvezet. Egyetlen dologra törekszünk, hogy megtaláljuk a közös halmazt, a mindkettőnknek jól álló köntöst. Olyan dalokat választunk, amelyek az ő közegükben is működnek. Tetszik, hogy ilyen sokfelé eljut a muzsikánk. 

– Mikor jut ideje az alkotásra?

– Amikor a fő produkció, a Quimby nyugalmi állapotba kerül, akkor erőteljesebben foglalkozom egyéb projektekkel, festek vagy dalokat írok. Most túltermelési válságban vagyok, ezért pihentetem a dalszerzést, inkább firkálok, rajzolgatok, festegetek. Nem akarok a nap huszonnégy órájában, az év minden napján dalt írni, csak annyit, amennyi olykor-olykor életben tart mint alkotót.

– A dallam vagy a szöveg születik meg először?

– Általában egyszerre. Amikor elkezdek valamit pengetni a gitáron, vagy dúdolgatok, akkor szinte azonnal nyomom rá a szöveget is, és ha szerencsés vagyok, akkor egy-két órán belül meg is írom a dalt. Olyan is van, hogy fél óra alatt megszületik az új nóta, az is előfordul, hogy néhány hét múlva jut eszembe egy-egy szó, de általában elég hamar elkészülök, ha nekifogok. Vannak olyan napok, amikor egy-két órát gitározgatok, majd átmegyek a másik szobába, és néhány órát festek, utána soundozgatok, hangokat keresek az elektromos gitáron, csak úgy, magamnak. Szerintem a világ legjobb melóhelye az enyém.

(Tamás Angéla)