Ugrás a tartalomra

Női szájharmonikás a borfesztiválon

2017. július 29. szombat
A Lizsé Swing & Blues zenekar a Fröccs Teraszon muzsikál szeptember első hétvégéjén
Női szájharmonikás a borfesztiválon

A Lizsé együttes vezetője, szájharmonikása és énekesnője, Papp Liza a banda koncertjei mellett Budafok-Tétény Polgármesteri Hivatalában a civil szervezetekkel és a közművelődéssel foglalkozik, de ha kérik, szívesen „beugrik” énekelni a templomi kórusba is, zenei fejlesztőpedagógusként pedig immár tíz esztendeje tart foglalkozásokat az apróságoknak az egyik kerületi óvodában.

– Az óvodások hihetetlen energiával töltenek fel, és rengeteg örömet szereznek nekem – árulta el lapunknak Magyarország talán egyetlen koncertező, női blues szájharmonikása, amikor interjút kértünk tőle.

– Hogyan talált rá a herflire?

– Tiniként a rockzenéért rajongtam, majd hamarosan rám talált a blues és a jazz. Elkezdtem aktívan zenélni, és tizenhét évesen már a blues volt a mindenem, ezért felkerestem Ferenczi Györgyöt, hogy tanítson meg szájharmonikázni. Ez a hangszer azután teljesen elvarázsolt, és még ma is a bűvöletében tart.

– Kezdetben hárman zenéltek gitár, basszusgitár és szájharmonika, illetve ének felállásban, később öten, és nemrégiben egy szaxofonos és egy trombitás is csatlakozott a zenekarához. Hiányoztak a fúvósok? 

– Úgy érzem, ez a formáció illik igazán az általunk játszott swing és jazz stílushoz, így sokkal gazdagabb a hangzás, és egyre több olyan számot játszunk, amely igényli is ezeket a hangszereket. Eleinte többnyire jazz standardeket és bluesdalokat adtunk elő, egyedi feldolgozásban. Az utóbbi pár hónapban azonban új tagunknak, a gitáros és dalszerző Rózsa Györgynek köszönhetően egyre több a repertoárunkban a saját szerzemény.

– A koncerteken énekel is, nemegyszer a tangóharmonikát is kézbe veszi, az Apacuka zenekar lemezén viszont fuvolázik is.

– Szüleim mindig támogatták a zenetanulásomat. Édesanyám hatéves koromtól kezdve rendszeresen vitt a Magyar Rádió Gyermekkórusába, édesapám nótaénekes, így szinte születésem óta körülvesz a zene. Először zongorázni, majd fuvolázni tanultam, és amikor kiöregedtem a gyermekkórusból, Stibló Anna foglalkozott velem a Nádasdy iskolában. Az óvónőképző szakközépiskola után népművelés és drámapedagógia szakra jártam a Tanítóképző Főiskolára, miközben Ferenczinél szájharmonikáztam, és ezzel párhuzamosan elvégeztem a konzervatóriumot. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Apacuka második és harmadik lemezén szájharmonikázhattam és fuvolázhattam, valamint az is, hogy jubileumi koncertjükön felléphettem. Talán a Jóisten kezének, talán a jó választásoknak köszönhető, hogy eddig minden esetben jó irányba sodort az élet.

(Tamás Angéla)