Ómama nyaklánca: egy budafoki család története
A Zimber család a 19. század elején, a második sváb betelepítési hullámmal érkezhetett a Fekete-erdő környékéről. Eredetileg szerb területre indultak, de itt ragadtak Promontoron, ahol a több mint két évszázad alatt volt részük jóban és rosszban egyaránt. Kezdetben a kiváló szőlőből jófajta bort készítettek, és ebből egészen addig remekül éltek, amíg fel nem ütötte a fejét a szőlőgyökértetű.
Silingi Terézia, aki a Zimber család egyik ágának történetét az Ómama nyaklánca című regényében megírta, elmesélte, hogy férje, Zimber Béla családja generációkon keresztül szembenézett a nehézségekkel. Elszegényedtek, majd ismét talpra álltak: szódaüzemet hoztak létre a Gárdonyi utcában, és először a mai budafoki posta helyén, majd a Kossuth Lajos és Apponyi utca között lévő területen terményboltot nyitottak. A szorgalmas és folyamatos munka meghozta gyümölcsét: a második világháború idején már úszómedencés villája és gépkocsija is volt a Zimber családnak.
– Édesanyám az 1847-től 1990-ig tartó időszakot írta meg könyvében, felhasználva az édesapám által összeállított családfát és az anyósától, Ring Klárától, valamint az ő anyósától, Haász Teréztől (Rézi) hallott családi történeteket. A sok napszámost foglalkoztató, szőlőtermelő, borkészítő Zimber Mihály és Foltrauer Anna 1845-ben kötött házasságából született gyermekek közül mi Franciscus leszármazottjai vagyunk, de Mihály testvérének családja is Promontorhoz kötődik, sőt az ő utódai közül többen, valamint dédapám öccsének, Zimber Lőrincnek a leszármazottjaiból is jó páran a mai napig Budafokon élnek – kezdett bele a családtörténetbe Zimber Szilvia újságíró.
Elmondta, hogy Franciscus Bauer György és Niederkirchner Magdolna leányát, a szegény családból származó Magdolnát, azaz Babát vette feleségül. Huszonegy évesen már két gyermek, Ágoston és Anna édesapja volt, Ferenc és Lőrinc pedig házasságkötése után született. Zimber Ágoston Haász Béla és Hellinger Teréz leányával, Haász Terézzel, vagyis Rézivel lépett frigyre.
Hozzátette: dédnagymamája, Rézi viszontagságos gyermekkorát tragédiákkal szegélyezett felnőttkor követte. Édesapját és két kistestvérét a fekete himlő vitte el. Tizenhárom évesen cselédlánynak állt, hogy segíteni tudja édesanyját, akit rövidesen elveszített. Három gyermeke közül kettő meghalt diftériában, férje pedig a lovak közé esett, úgy érte utol a halál. Rézi a sógornőjével, Lőrinc özvegyével, Schneider Katalinnal összefogva családi kriptát vásárolt a budafoki temetőben, ahová férje mellé áthozatták az addig elhunytak földi maradványait.
– Réziék fia, Guszti nagyapám és felesége, Ring Klára a legjobb iskolákba járatták fiaikat, Ágostont, Antalt és édesapámat, Bélát. Egyre jobban ment a szódaüzem és a terménybolt, így a Kamaraerdőben felépítették a Zimber-villát, ahol a II. világháború alatt tizenhat zsidót bújtattak és mentettek meg, miközben német tiszteket voltak kénytelenek vendégül látni. Nagyszüleimet ugyan nem telepítették ki, de otthonukat el kellett hagyniuk – mesélte az újságíró, akinek a nyakában ott fénylik az a lánc, amelyet Foltrauer Anna halála előtt bízott unokájára, Ágostonra, hogy mindig az viselje a családban, aki érdemes rá.
(Tamás Angéla)
A Zimber család terménykereskedése Budafokon
