Ugrás a tartalomra

Pedagógus pályája csúcsán

2018. augusztus 03. péntek
Bárczy István-díjjal tüntették ki Molnárné Kondrát Mariannt
Pedagógus pályája csúcsán

Pedagógus pályája csúcsánA Baross Gábor Általános Iskolában tett látogatásunkkor a nemrégiben Bárczy István-díjjal kitüntetett Molnárné Kondrát Mariannt abban a teremben találjuk, amelyben év végén másodikos osztályától búcsút vett. Az összekészített dobozok már takaros rendben sorakoznak, de a faliújság még telis-tele van nagy költőink leírt gondolataival.

– Honnan származik ez a sok idézet?
– Kollégáim ajándékoztak meg a szép verssorokkal. Szeptembertől kezdve minden héten kaptam tőlük egyet búcsúzóul, mert nyugdíjba megyek. Többször el is rejtették a teremben, így a gyerekek is örömmel vetették bele magukat a „kincskeresésbe”.
– A már korábban elnyert kerületi elismerés, az Év pedagógusa cím és a Mihalik Sándor-díj után hogyan érintette a pedagógusnapon kapott kitüntetés?
– Meglepődtem, mert a felterjesztésemről sem tudtam. Örülök, hogy a díjátadó ünnepségen elhangzott méltatásból az oklevelemen is szerepel az a mondat, amelyért ezt a kitüntetést kaptam: „A tanulók egyéni képességeinek kibontakoztatását szem előtt tartó, kitűnő pedagógiai érzékkel végzett, sokoldalú oktató-nevelő munkája elismeréseként.”
– A tanítással eltöltött negyvenegy évnek méltó lezárása a Bárczy István-díj. Milyen feladatokat látott el a gyerekek szorosan vett oktatása és nevelése mellett?
– Csaknem egy évtizeden át alsós kerületi munkaközösség-vezetőként szerveztem a matematika munkaközösség munkáját, bemutatóórákat és szakmai továbbképzéseket tartottam, valamint több évtizeden át vezettem tanítójelöltek iskolai gyakorlatát. Dolgoztam az iskola alsós munkaközösségének vezetőjeként, DÖK segítő tanárként, a minőségbiztosítási, majd a belső ellenőrzési csoport tagjaként, a közalkalmazotti tanács elnökeként. A szakkörök, tehetséggondozó foglalkozások, korrepetálások szervezésével segítettem a gyerekek képességeinek kibontakoztatását. Tanítványaim rendszeresen eredményesen szerepeltek a kerületi és megyei versenyeken, több tanulóm országos tanulmányi versenyeket nyert. Fájó szívvel megyek nyugdíjba, mert hatéves korom óta minden ideköt: ide jártam általános iskolába, gimnazistaként, mint ifivezető vettem részt az összes eseményen, a főiskola évei alatt a szakmai gyakorlatomat is itt töltöttem, és dolgozni is itt kezdtem. A biológia szakot is elvégeztem, de szinte mindig a kedvenc korosztályomat – elsős és másodikos gyerekeket – tanítottam.
(Tamás Angéla)