Puccinitől Kálmán Imréig

A Szelmann Házban, ahol valamikor Házy Erzsébet, valamint Honthy Hanna is fellépett, május 16-án a színpadon meg a magánéletben is egy párt alkotó Tóth Éva és Leblanc Győző énekelte Huszka Jenő, Lehár Ferenc és Kálmán Imre örökzöld melódiáit. A Nagytétényben született Leblanc Győző operáról, operettről és kötődéseiről mesélt lapunknak.

– Hogyan került az operett világába?

– Ma már imádom az operettet, mert tiszta érzelem az egész, de addig nem is akartam másról hallani, csak az operáról, amíg be nem lépett az életembe a televízió. A Sybill című film elvitt engem az operett irányába, és attól kezdve nem tudtam kikerülni ezt a műfajt. Sorra jöttek a külföldi meghívások és ezzel együtt a sikerek. Németországban, Japánban, Amerikában imádták, és én énekeltem, hogy Hej cigány, Vágyom egy nő után, Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket… Egyre inkább engem is megérintett A mosoly országa, a Marica grófnő, A csárdáskirálynő, és beleszerettem.

– Pedig gyermekkora óta operaénekesnek készült.

– Teljes szívemből-lelkemből operaénekes akartam lenni. Bár tizenhárom évesen országos énekversenyt nyertem, a főiskolára négyszer kellett felvételiznem, hogy bekerüljek. A Magyar Állami Operaházban azonban minden álmom és vágyam valóra vált. Harminc csodálatos év jött, amikor az összes gyönyörű szerepet elénekelhettem a Bohémélettől kezdve a Bánk bánon át a Traviatáig, a Pillangókisasszonytól a Don Joséig. 

– Szívesen vette a mostani felkérést?

– Boldog vagyok, hogy itt lehetek, mert engem minden ideköt. Anyai nagypapám, aki nyolcvanhat évesen is kiénekelte a magas C-t, és péksége volt Nagytétényben, Tilda néniként ismert pedagógus édesanyám, gyermekéveim a nagytétényi iskolában, a BNAG, ahol érettségiztem… Két fiam, Győző és Gergely is itt született. Ötévesen énekeltem először ezen a színpadon, ahol ma egyedül kezdem a műsorunkat, mert mint egykori nagytétényi gyerek, eléneklem a kedves közönségnek, hogy „bár sok a hibám, itt mindenki szeret, mert én itt születtem, ez a hazám”. (Tamás Angéla)