Hírek

A bor csalhatatlan tanúsága
Szent György-napi szőlőáldás a budafoki tangazdaságban
2019-05-10

A Promontorium Borlovagrend és a budafoki Szent Lipót-plébánia közössége közösen szervezte meg idén a Szent György-napi szőlőáldást. A vasárnapi szentmisét követően sokan gyülekezetek a templom oldalánál, és indultak el közösen a Plébánia utcán a Soós István Borászati Szakközépiskola Tangazdaságába április 28-án. 

A menet élén az egyház képviselői és a borlovagok sétáltak, hozzájuk útközben sokan csatlakoztak. A Promontorium Borlovagrend tavaly döntött úgy, hogy újra életre kelti ezt a XVIII. századi hagyományt. Ennek a napnak az volt a jelentősége, hogy a Szent György-napi harmatot kérték a gazdák, mert ekkor már a szőlő növekedése megindult, és nagyon fontos volt a langyos esők érkezése a jó termés szempontjából. A tangazdaságban Garbóci László, a borrend ceremóniamestere köszöntötte az ünneplőket, és elmesélte a Szent György-napi szőlőáldás történetét. „Promontoron a XVIII. század végétől élt ez a hagyomány egészen a XX. század hajnaláig, amikor is 1886-ban megjelent a településen a filoxéra, a szőlőgyökértetű, ami teljesen kipusztította a szőlőket, és helyette jött a borgazdaság a hatalmas pincéknek köszönhetően” – mondta Garbóci László helytörténész. A szőlők eltűnésével ez a szép hagyomány is feledésbe merült. Annak idején ezen a napon az emberek csak délig dolgoztak, majd egy körmeneten vettek részt. A Péter-Pál utca végéig sétáltak egy fúrt kúthoz, ahol a plébános megáldotta a termést. Ez most is így történt, Sárhegyi Zoltán plébános kérte az Urat, hogy bő termés legyen, és megáldotta a szőlőtökéket.

A rendezvényen Karsay Ferenc polgármester, borlovag is rész vett, aki egy Charlie Chaplin-idézettel kezdte köszöntőjét. „A bor csalhatatlan tanúsága annak, hogy az Úr szeret bennünket.” Így folytatta: a mi kerületünk esetében egy hagyomány ápolásában léphetünk előre, azon célunk érdekében, hogy Budafok a főváros Bornegyede legyen. Hozzátette, az ősi hagyományainkat folytatni kell, és a borrend fejlesztését mindig szem előtt kell tartani. Az ünnepség végén mindenkit vendégül láttak egy pohár borra és pogácsára, mindeközben citerazene szólt.

(Viszkocsil Dóra)