Új pásztora van a nyájnak

Augusztus elsejétől új plébánosa van a Savoyai Jenő téri katolikus templomnak Ailer Gáspár személyében. Az 53 éves lelkipásztor a dunabogdányi Nepomuki Szent János-plébánián szolgált korábban. Új plébánosunk ismerkedik Budafokkal, s az ismerkedést elősegítendő, augusztus első napján ebédre szóló meghívást fogadott el Karsay Ferenc polgármestertől.

Ailer Gáspárt – bár Budapesten született – huszonnyolc évvel ezelőtt Esztergomban szentelték pappá, és szinte egész eddigi pályafutása a Dunakanyarhoz kötődik. Igaz, 1991 és 1993 között tanulmányúton volt az Egyesült Államokban, s 1999 és 2004 között még a szomszédban, Kelenföldön is szolgált káplánként, 2009 és 2015 között Dunabogdányban és Kisorosziban volt plébániai kormányzó, 2015. augusztus elsejétől plébános ugyanott, majd legutóbb esperes a szentendrei espereskerületben.

– Augusztus elsejétől vagyok itt plébános a Savoyai Jenő téri templomban, jelenleg is a plébánián tartózkodom, amely kisebb átalakításra szorul, most is folyik a parketta csiszolása – jelezte plébánosunk, hogy erősen világi tevékenységek is kísérik az új otthonba költözést. – Éppen túl vagyok az ebéden, amit a polgármester úrral költöttünk el a Promontor étteremben, kiváló a konyhája. Maga az étterem is gyönyörű.

Ailer Gáspár nem könnyen vált meg a festői Dunakanyartól, ugyanakkor várakozással néz budafoki szolgálata elé. – Bennünket az engedelmesség ígérete kötelez, ha a püspök úr kéri a szolgálatunkat más helyen, akkor mennünk kell, úgyhogy teljes egészében én sem tudom, hogy mi az oka a Budafokra érkezésemnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne jöttem volna szívesen! Annak ellenére, hogy nagyon szerettem a Dunakanyart, és váratlanul jött az áthelyezésem. De ez így szokott lenni. 

Harmadik generációs budafokiként, lelkes lokálpatriótaként őszinte lelkesedéssel győzködtem a plébános urat arról, hogy nem fogja megbánni a környezetváltozást. – Ismerem a szlogent, hogy kisváros a nagyvárosban, hallottam a műemlék jellegű utcácskákról, történetesen éppen a Magdolna utcán sétáltam a plébániáról a Promontor étteremhez, megejtően romantikus a környezet. Azt is tudom, hogy Budafok a főváros bornegyede, magam sem vagyok ellensége a jó bornak. Alig várom, hogy felfedezzem Budafokot! Örömmel látom, hogy van egy sajátos belső hangulata a kerületnek, nem zsúfolt környék. A katolikus egyházban minden hónap első péntekje alkalom arra, hogy meglátogassam a környék beteg híveit, ez meg fog történni. (Beszélgetésünk augusztus elsején, csütörtökön zajlott – a szerk.) Azt is hallottam, hogy augusztus utolsó napjaiban lesz a messze földön híres budafoki borfesztivál, amelyen – a polgármester úr felkérésére – megáldom a szőlőt és az újbort.

(Ch, Gáll András)