Új szín, új hang Budafok zenei életében
Második gyermeke, a kilenc hónapos Zsombor születése után ismét egyre többször hallhatjuk énekelni a Budafokon élő Zsemlye Veronikát. Az énekesnő nemrég a Budafok Big Banddel lépett közönség elé, triójával a Katona Borházban játszottak jazz-zenét, a Piactéren karácsonyi dalokat énekelt, legutóbb pedig a Halleluját a Lampart-Budafok Vegyeskarral, a budafok-felsővárosi Jézus szíve templomban.
A selymes hangú, ungvári születésű előadóművészt zenei előéletéről és terveiről faggattuk.
– Hogy került kapcsolatba a zenével?
– Ungváron, ahol születtem, első hangszerem a hegedű volt. Le is diplomáztam belőle, mégis sokkal többet zongoráztam. Kijevben énekkarvezetést tanultam. Hét éven át a Bergendy zenekarban énekeltem, velük még itt, Budafokon is felléptem. Közben Maglódon tanítottam klasszikus zongorát. Fenyő Miklós csapatával vokáloztam, és néhány évvel ezelőtt a Margitszigeten hegedültem is velük.
– A tanítást abbahagyta?
– Kislányom, Jázmin születése előtt Diósdon tanítottam, ott is zongorát, és közben magánúton éneket oktattam. 2010-ben saját zenekart is alapítottam, amellyel szextettben indultunk, de később kvintett lett belőle. Kevert műsort adtunk elő, a jazzstandardeket ötvöztük a saját, magyarul vagy oroszul írt dalaimmal. Amióta férjhez mentem, trióban játszunk, de néhány évet ki kellett hagynom, mert a kislányom még nincs hároméves, a kisfiam pedig kilenc hónapos.
– Férje, Zsemlye Sándor szintén zenész, februárban az ő szaxofonjátékát élvezhettük a Budafok Big Band koncertjén. Van lehetőségük együtt muzsikálni?
– Korábban sokat játszottunk együtt, de amióta megszülettek a gyerekek, nem sűrűn tudjuk ezt megoldani. Valamelyikünknek otthon kell maradnia Jázminnal és Zsomborral, amíg a másikunk koncertezni megy.
– Milyen feladatok várják 2018-ban?
– Talán most már visszatérhetek a színpadra. Tavasszal, a művészeti fesztiválon szeretném bemutatni a saját dalaimat, és szeretnék bemutatkozni az együttesemmel is. Tervezem, hogy előbb-utóbb tanítani is fogok, zongorát szervezett keretek között, éneket pedig magánúton, ahogy eddig. (Tamás Angéla)