Újra segít az „örök tűzoltó”
Nincs még az életnek olyan területe, ahol olyan gyorsan múlna el a világ dicsősége, mint a futballban. (Lásd a tavaly nyáron még az ország legnépszerűbb emberének számító Bernd Storck minapi menesztését.) Prukner Lászlót is utolérte az edzősors, az a szakember, aki az NB III középcsoportjának megnyerésére, s ezzel az NB II-be feljutásra vezette a Budafok csapatát, s afféle csodálatos bónuszként – többek között a Videoton kiütésével – a Magyar Kupa elődöntőjébe kormányozta a piros-feketéket, október 16-án távozott a Promontor utcából.
Akkor senki se gondolta volna, hogy néhány hónappal később, 13 forduló elteltével 11 ponttal az NB II-es tabella 16. helyén fog szerénykedni a csapat. Tulajdonképpen meglepő is volt, meg nem is, hogy október 16-án Bélteky Róbert tulajdonos szerződést bontott Pruknerrel, a formula szokásos: közös megegyezéssel.
Több budafoki vezetővel is beszéltem Prukner menesztésének körülményeiről, valamennyien hangsúlyozták, az egyik legfelkészültebb magyar labdarúgóedző, aki azonban inkább elméleti, semmint gyakorlati szakember. Úgy tudni, az utolsó időben már nem volt felhőtlen Prukner és a csapat viszonya, dehát a sorozatos vereségek vajon mikor javítják a hangulatot, s az edző-játékos kapcsolatot a csapaton belül?
Az utolsó csepp a pohárban az akkor sereghajtó Csákvártól a 13. fordulóban a Promontor utcában elszenvedett 2-0-s vereség volt, ezt követte az edzőváltás.
– Én már korábban is szerettem volna szerződtetni „Pipit”, aki 2008–2009-ben edzősködött már Budafokon – mondta lapunknak Jakab János, a csapatot működtető kft. tiszteletbeli elnöke. – Most jött el az idő, az alkalom, sokat számított, hogy megvan a helyismerete nálunk. Egyelőre december 15-ig, az őszi idény végéig állapodtunk meg, de ha jól megy a csapatnak, tavasszal is lesz folytatás.
„Pipi”, azaz Tóth Bálint a magyar edzői gárda egyik legrutinosabb tűzoltója; mindig oda hívják, ahol ég a ház.
– Nem tagadom, elegem volt már ebből a hálátlan szerepből, nem is tudja elképzelni az olvasó, mennyire megviseli az edző idegeit, ha egy kiesőjelölthöz hívják, majd amikor benn tartotta a csapatot, rövid úton menesztik. Ez volt a sorsom a Bíró Péter-birodalom csapatainál, akár Tatabányának, akár Haladásnak, akár Pápának hívták, de Siófokon és Pécsen is. Megmondom őszintén, ha nem Jakab Jani hív, el sem vállaltam volna a feladatot.
Tóth Bálint sok sérültet és egy meglehetősen hitehagyott csapatot örökölt.
Patkós Imre, Kovács Dávid, Vladimir Veszelinov hosszabb időre dőlt ki, Filkor Attila sincs százszázalékos állapotban, bár vasárnap, Vácon játszott. Szilágyi doktor és lánya, a fizioterapeutánk nagyszerű munkát végez. Apropó, Vác. Két vereség után végre szereztünk egy pontot az ötödik helyen álló csapat otthonában, ráadásul úgy született az 1-1, hogy az ellenfél vitatható gólt szerzett. Egyelőre a legjobbat tudom mondani a játékosok hozzáállásáról, remélem, előbb-utóbb az eredmények is jönnek majd, és akkor nemcsak tűzoltó leszek Budafokon, hanem a tavaszt, s talán a következő idényt is itt tölthetem – mondta a csapat régi-új edzője. (Ch. Gáll András)
