Ugrás a tartalomra

Vadászpilóta a Szűzanya kötényében

2017. november 13. hétfő
Vizéz Pokorny Endrét a rendszerváltás után rehabilitálták, és ezredesi rangot kapott
Vadászpilóta a Szűzanya kötényében

Vadászpilóta a Szűzanya kötényében

Vitéz Pokorny Endrét soha nem ítélték el, mert nem volt miért, Recsk kivételével mégis végigjárta az ország összes börtönét. Felesége szerint a Szűzanya a kötényében hordta, mert 92 évnyi, szenvedéssel teli élete során – gépével lezuhant, leszállásra kényszerítették, majd elfogták és bebörtönözték, két évet Szibériában töltött hadifogságban, 1950-től végleges szabadulásáig, 1961-ig annyi időt töltött börtönben, mint szabadlábon, elütötték és három szívinfarktusa is volt – mindvégig megőrizte humorát, jó kedélyét.  

Az 1956-ban a budafoki borosoknál segédmunkásként dolgozó Pokorny Endrét a forradalom híre a pincében érte munka közben. Miután levetette az ebédlőben és a díszteremben Rákosi és Sztálin képét, összeszedte az embereket ahhoz, hogy megmentsék a pincéket és a bort. A vonatállomáson szállításra váró bor őrzésére önkénteseket küldött, a rendőrségtől fegyvert vételezett, és megszervezte a pincék védelmét. A vidékről kapott élelmet szétosztotta a dolgozók családjai között, és ki is szállíttatta a lakhelyükre. Egyszer elkapták az oroszok, amikor a kórházból mentőautóval oxigént és gázt szállított a budatétényi szülőotthonba, de meg tudta értetni velük, hogy a kismamáknak és az újszülötteknek erre óriási szükségük van, így békén hagyták. 

– Végül az ávósok vitték el a férjemet a pincéből – mesélte felesége, Éva asszony, aki szintén benne volt a forradalom sűrűjében. Barátnőjével és három munkatársával október 22-én arra gondolva ment be a városba, hogy hátha szükség lesz a munkájukra. Szolgált a Tétényi úti kórházban, mentővel járt ki a Gellért Szállóba, ahonnan a sebesülteket hordták, röplapokat osztott, ha kellett, temetett, és a december 4-i asszonytüntetésen is részt vett. 

Elmondta, hogy férje az 1920-as évek közepétől a család hajdani szőlőbirtokán élt, a mai Budatétényben. Apósa, Pokorny József, Magyarország első válogatott középcsatára, az 1903. év labdarúgója, 1904 gólkirálya akkor költözött családjával Budatéténybe, amikor a Názáreti Missziósház, hogy fia a lakóhelyén részesülhessen gimnáziumi képzésben. Hozzátette: férje édesapja mindig sok figyelmet fordított a gyerekekre, ezért is adományozta Budatéténynek azt a telket, amelyen az ifjú labdarúgó palánták focizhatnak. 2002-ben azután férje átadta az 1925-ben megalakult és a rendszerváltozás éveiben újjászerveződött Budatétény SE-nek a felújított Pokorny József Sporttelepet.

Éva asszony arról is említést tett, hogy házastársa érettségi után az első Repülős Akadémia növendéke volt Nyíregyházán, majd főhadnagyi rangot szerzett a kassai Repülőtiszti Főiskolán, és 1935-től 1945-ig huszonegy különböző típusú gépet vezetve szolgált a Magyar Légierő vadászrepülő századában. Pokorny Endre a vitézi címét a rendszerváltozás utáni rehabilitációt követően vehette vissza, amikor először alezredesi, utóbb ezredesi rendfokozatot kapott. (Tamás Angéla)