Vers és zene kéz a kézben

Irodalom és zene veszi körül Herczku Ágnes Liszt-díjas népdalénekest, aki tavaly ősszel mondott búcsút a számára tizennégy évig otthont nyújtó Magyar Állami Népi Együttesnek, hogy ezután minden energiáját ötletei megvalósítására, szólókarrierje építésére fordíthassa. Az énekesnővel Sinha Róbert és Lackfi János társaságában találkozhattunk a Zenés emberszabás című programon.

– Egymásra találhat a népdal és a kortárs irodalom?

– A vers és a zene kéz a kézben jár, kifejezetten közeli a rokonság, ahogy Sebő Ferenc szokta emlegetni, Tinódiék sem véletlenül zenésítették meg a saját írásaikat. Sokkal befogadhatóbb volt például Egervár diadalának történetét zenében meghallgatni, mint fél órán keresztül „száraz” prózában. A népdaloknál is ugyanolyan fontos a szöveg, mint a zene, hiszen az emberek nemcsak a dallam szépségéért énekeltek, a dallal mondani is akartak valamit, és mindig a kor emberéről szóltak. A Zenés emberszabás című műsorunkban Sinha Róbert népdalfeldolgozásai, népi szövegekre írt dalai mellett Lackfi János megzenésített versei is elhangzanak, de ezek nem népi dallamok, hanem egy kortárs zeneszerző kortárs irodalmi alkotásokhoz írt zenéje, ahogy ez Tinódi idejében is történt. 

– Zenei nyelve a népzene, de azon belül mindenre kíváncsi, minden irányba nyitott, örökké kezdeményez és újít. A Herczku–Sinha–Lackfi alkotta trió is alig egyéves, a Herczku Ági és a Banda három, és egy ideje zeneszerzőként is jegyzik.

– Nikola Parovval 2000 óta együtt dolgozom, duónk sok formációt megélt már. A Banda a Nikola Parov Quartet szerves folytatása, amely azonban sok újat hozott az életembe, ez áll munkáim során az élen. A Bandás felállást nagyon élvezzük, ebben a meglévő autentikus népzenei műsoromat egyesítjük Nikola világzenei feldolgozásaival. Sinha Robival három éve dolgozunk együtt, a mai napig nincs sok koncertünk, közös munkáink kivételes, ritka pillanatok. A zeneszerzés pedig egy idő után szinte természetes, hiszen kikerülhetetlen, hogy ne törjenek fel az emberben ötletek, ha van valamiféle affinitása, és jó ideje ezt az utat tapossa. 

– Könnyen beilleszkedett a zeneszerző szerepbe? 

– Nagyon régen, még a Szájról szájra előtt dolgoztam néha vendégként Krulik Zoliékkal. Ott, hol Szalóki Ági, hol Bognár Szilvi, hol Palya Bea voltak a partnereim. Egy alkalommal felkérést kaptunk Zolitól, csináljunk egy cappella-összeállítást. Ez volt az első, amikor saját inspirációnkra támaszkodva alkothattam, az összeállítás a Szájról szájra repertoárjába is bekerült. A következő, a Tyúkudvar című jelenet a Magyar Állami Népi Együttes Álomidő című műsorába készült. Ennek sikerén felbuzdulva az együttes vezetője, Mihályi Gábor megbízott, hogy a női tánckarra épülő Hajnali hold című darabhoz is írjak három számot. Most épp egy barokk zenei műsorhoz írok egy rövid darabot, ahol Bodrogi Évával dolgozom együtt. Inspirációt nemcsak a zenéből, hanem olyan ragyogó tehetségektől is kap az ember, mint amilyen Éva. Összességében elmondhatom, jó időben jó emberek vettek körül a pályámon, nélkülük soha nem tudtam volna ennyi mindent megvalósítani.

(Tamás Angéla)

Nyitókép: Bácsi Róbert László