Vitelki Zoltán stabilitást ígér

A futballban a hála sohasem volt létező kategória – az élet egyéb területein sem nagyon –, így hát a BMTE vezetősége elbúcsúzott a bennmaradást hatalmas bravúrral kiharcoló beugró edzőtől, Tóth Bálinttól, s június 20-án egyéves szerződést írt alá Vitelki Zoltánnal.

A 47 éves szakember legenda – egyelőre még nem Budafokon, hanem szűkebb pátriájában, Miskolcon. A korán őszülő fiatalember 145 NB I-es mérkőzésen viselte a Diósgyőri VTK mezét, hosszú időn keresztül csapatkapitányként szolgálta szülővárosa egyesületét, a szurkolók szemében ő testesítette meg a klub szellemiségét. Játékos-pályafutása befejeztével kétszer is beugró edzője volt a DVTK-nak, majd 2017-ben Kazincbarcikára szerződött, ahonnan azonban áprilisban közös megegyezéssel távozott. (Végül bennmaradt a csapat, a BMTE mögött két hellyel, tizenhetedikként végzett.)

– Pipi (Tóth Bálint – a szerk.) fantasztikus teljesítményét maximálisan elismertük, meggyőződésem, hogy más nem tudta volna benntartani a csapatot – mondta távozó edzőjéről Jakab János, a BMTE tiszteletbeli elnöke. – Az új idényre azonban fiatalabb szakembert szerettünk volna szerződtetni. Öt jelöltünk is volt, végül az döntött Vitelki javára, hogy egyrészt az elmúlt idény két, egymás elleni bajnokiján nagyszerű benyomást gyakorolt rám, másrészt buzog benne az ambíció, a lelkesedés, nagyot akar alkotni Budafokon. S nekünk ilyen edző kell. Megbeszéltük Bélteky Róbert tulajdonossal, s Zoli mellett döntöttünk.

Vitelkivel vasárnap – immár Budafokon – beszélgettünk, egy nappal azelőtt, hogy hétfőn megkezdődött volna a felkészülés az új idényre.

– Mindenképpen váltani akartam, el akartam menni Miskolcról, a borsodi régióból – világította meg döntése hátterét a szakember. – Kazincbarcikán nem tudtam befejezni azt, amit elkezdtem, környezetváltozásra volt szükségem, olyan klubot kerestem, ahol maradandót tudok alkotni. Mindig is motivált edző voltam, de most duplán az vagyok. Úgy érzem, a Promontor utca az a hely, ahol minden feltétel adott a színvonalas szerepléshez.

Vitelkire nyilván nagy hatással volt a gyönyörű környezet, a megújult, kibővült stadion, bár jelenleg a centerpálya fel van túrva, tart a játéktér újrafüvesítése.
– Ezzel együtt látszik, hogy különleges helyre, különleges miliőbe kerültem. Ismerkedem a klub veretes hagyományaival, tudok a nagy elődökről, Sebes Gusztávról, Zakariás Józsefről, Csordás Lajosról, Mészöly Kálmánról, Mezey Györgyről, természetesen Jakab Jánosról, aki játékoskorában budafoki gólkirály volt, vagy éppen Esterházy Mártonról. És azt is érzékelem, hogy ez egy csodálatos, zárt világ, kisváros a nagyvárosban, ahogy Budafok-Tétény jelmondata is hirdeti. A klubvezetés részéről komolyak az elvárások, a stabilitás, a biztos bennmaradás a cél, nem szeretnénk, ha még egyszer olyan idegfeszítő harcot kellene vívnunk a kiesés ellen, mint idén. De én ennél is tovább mennék, a középmezőnyt tűztem ki magam elé célul, sőt, ha jól megy... de ne álmodozzunk. Bár tudom, hogy a magyar futballban szervezettséggel, jó kondícióval és egy kis szerencsével bármi elérhető.

(Ch. Gáll András)