Zene kanadai őslakosoknak

Nehéz bemutatni az itthon és külföldön egyaránt elismert zeneszerzőt, Hollós Mátét, aki a zenekomponálás mellett a Hungaroton Music Zrt. vezérigazgatója, az Akkord Zenei Kiadó művészeti vezetője, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke, az Artisjus vezetőségének tagja, remek zenei szakíró és mindemellett egy nagyon kedves, szerény ember, aki temérdek elfoglaltsága ellenére szívélyesen fogadott nagytétényi otthonában, hogy válaszoljon a Városházi Híradó kérdéseire.

– Felmenői, kivéve szobrász dédapját, ismert irodalmi személyiségek voltak: nagypapája Tóth Árpád költő, édesapja Hollós Korvin Lajos író-költő, édesanyja Tóth Eszter költő. Szülei nem terelgették az irodalom felé?

– Az általuk ellenőrizhető bölcsészpályát nézték ki nekem, de én már tízévesen zeneszerzőnek készültem. Tanultam zongorázni, nagyon szerettem improvizálni, zenét kitalálni, de gyakorolni nem. A gimnáziumi évek végére kiharcoltam, hogy zeneelméletet tanulhassak, és mivel édesanyám látta, hogy ehhez van érzékem, jelentkezhettem a Zeneakadémiára.

– Emlékszik, melyik volt az első bemutatott szerzeménye?

– Egy hegedű-, majd egy gitárdarabnál éreztem, hogy kezdem megtalálni a saját hangomat. Az ember írja, írja az éretlen darabjait, és egyszer csak valahogy átlendül egy határon, amelyen túl jó esetben már ő maga van.

– Világszerte bemutatták műveit, és számos helyről érkezik megrendelés. Az ENSZ fennállásának 50. évfordulójára is önt kérték fel egy zongoraverseny megkomponálására.

– Egy angol zenekar számára írtam zenét, amely a turnéja részeként, az Európai Parlament szervezésében Strasbourgban is előadta. Ott találkozhattam az akkori főtitkárral, Butrosz-Gálival is. Szerencsés helyzet volt, hogy rám akadtak.

– Most milyen zeneművet komponál?

– A huzamosabb ideje Angliában élő Rivka Golani számára szerzek zenét. A brácsaművész kanadai tartózkodása alatt intenzív kapcsolatba került az őslakosokkal, az ő világukat kutatja. Olyan brácsaversenyt kért tőlem, amely kifejezetten ennek a népcsoportnak a múltjához kötődik.

– Hogyan került kapcsolatba a Nádasdy zeneiskolával?

– Nemes László a Dohnányi zenekarral bemutatta a Századvégi zene című zenekari darabomat. Már akkor impozáns benyomást gyakorolt rám, hogy milyen komolyan dolgoznak az iskola falai között. Számomra, aki akkor még bent laktam a város közepén, meglepő volt, hogy a belvárostól ilyen távol milyen magas rendű munka folyik. 

– Alkalmasnak találja az iskolát a Magyar Örökség díjra?

– Mióta ideköltöztem a kerületbe, jobban ismerem az intézmény programjait. Látom, hogy egy nagyszerű tanári kar, nagyon jó vezetés alatt, igazi minőségi munkát folytat, amely megérdemli, hogy a legmagasabb szinten is elismerjék.

(Tamás Angéla)