A nagytétényi sváb kitelepítettekre emlékeztek
A magyar és a német himnusz eléneklése után Bánhegyi Ferenc történelem tanár beszélt a svábokról. Először is tisztázta, hogy kik is a svábok és honnan érkeztek. "Az első svábok 17. század végén és a 18. század elején telepedtek le Esztergomban, Dorogon és Budapesten. A kifaragott emlékmű hűen türközi azt a hajót, amivel ők a Dunán érkeztek hozzánk. A nagytétényi svábok kitűnő szőlőművelők és borkészítők voltak. Háromszáz évnyi boldog élet után a nagytétényi sváboknak el kellett hagyniuk otthonaikat.
Rácsik Edit gyermekkori emlékeit idézte fel, amikor erőszakkal kellett a családjának hátrahagyniuk felépített házukat: "Mi gyermekként örültünk az utazásnak és nem is sejthettük, hogy mi vár még ránk. A szüleink sírását pedig kicsiként nem is értettük." 1947. augusztus 25-én este nyolc órakor kellett elhagyniuk otthonaikat a nagytétényi sváboknak. A Hárosi vasútállomáson tették őket fel a vonatokra és toloncolták ki az országból, hasonlóan mint a zsidókat.
Karsay Ferenc polgármester megköszönte az emlékmű alkotóinak és megálmodóinak, hogy ez a hely létrejöhetett, mert szükség van az emlékezésre. "Hasonló dolgok történnek napjainkban is, éppen a mai napon fogtak el afgán nemzetiségű migránsokat kerületünkben is. Mi egy befogadó és összetartó nemzet vagyunk. Azok az emberek akik itt szeretnének élni és dolgozni, azoknak mi mindig segítettünk, de a hazánkat meg kell védenünk, ha veszély fenyegeti, így nemcsak az emlékezésnél, hanem most is össze kell kapaszkodnunk." Az ünnepi beszédek után a megjelentek elhelyezték a koszorúkat és egy-egy szál rozmaringot az emlékműnél. A képviselő testület megszavazta, hogy az idei költségvetésből megvalósulhat a Sváb Emlékhely díszkivilágítása, így januárban már fényárban emlékezhetnek a tétényi polgárok.
