Akinek a hegedű a mindene

A Budafoki Dohnányi Zenekar koncertmesterét váratlanul érte a minisztérium értesítése, amelyben augusztus 20-a alkalmából meghívták az állami elismerések díjátadó ünnepségére. Az elsőhegedűs Berán Gábor magas színvonalú szakmai munkájáért vehette át a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést a Pesti Vigadóban.

– Tizennyolc évvel ezelőtt kisegítő zenészként került a budafoki együtteshez, de nagyon rövid idő elteltével szólamvezető, majd koncertmester lett. Hogyan vált a zenekar egyik első emberévé?
– Erre az állásra általában próbajátékot hirdetnek, amelyen a hangszeres tudáson kívül a vezetői rátermettséget, koordinálási és kommunikációs képességet is nézik, én azonban egy véletlen folytán, „beugrással” kerültem ebbe a helyzetbe, amikor a zenekar koncertmestere pár nappal a hangverseny előtt lemondta a fellépést. Ezután egyre többet vezettem a szólamot, és a következő évadot negyedéves zeneakadémista létemre már koncertmesterként játszhattam végig. Ez a pozíció sokkal több felkészülést igényel, mert nemcsak a saját szólamomat kell a lehető legtökéletesebben megtanulnom, hanem az egész partitúrát át kell hogy lássam.
– A szimfonikus zenekar mellett kvartettben is muzsikál. Ez egyfajta kirándulás az ön számára?
– Minden zenész álma a kamarazenélés, mert különleges élvezetet nyújt. Hosszú évek munkája és sok együtt muzsikálás érlelt minket vonósnégyessé. A Budafoki Dohnányi Zenekar zeneigazgatójától lestem el azt a zenebemutató koncert fajtát, amelyben úgy lépünk fel, hogy a közönségnek zenei részletekkel illusztrálva beszélünk a darabról, mielőtt a teljes művet eljátszanánk.
– Zenekari zenészként már szinte mindent elért. Elégedett?
– Igen. Sokat, szinte mindent a Dohnányi zenekarban tanultam. Karmesteri pálcára nem vágyom, bár több éve lehetőséget kapok arra, hogy évente egyszer húsz-harminc fővel „karmestermentes” koncertet vezessek, amire kevés koncertmesternek nyílik alkalma. A zeneszerzés nem vonz, de a hangszerelést nagyon szeretem. A vonósnégyesünk számára, ahol elég jól ismerem mind a négy szólamot, többször is alkalmam nyílt a hangszereinkre igazítani a játszani kívánt darabot, és egyszer nagyzenekarra is hangszereltem már, de mindent a hegedűmnek rendelek alá, ezért mindig úgy alakítom a dolgaimat, hogy a hangszeremen játszhassak.
(Tamás Angéla)