Hírek

Száztíz éve született Vén Emil
A Budai Nagy Antal Gimnáziumban koszorúzással és kiállítással emlékeztek a neves festőművészre március 23-án.
2012-03-27

A gimnázium kertjében tíz éve, a művész születésének századik évfordulóján állítottak szobrot*, amelynél most Németh Zoltán országgyűlési képviselő, Szabolcs Attila Polgármester, Fekete György Kossuth-díjas belsőépítész, Vén ?gnes, a festő özvegye és Pállay József, a gimnázium művésztanára koszorúzott, a több mint ötven jelenlévő emlékező társaságában. A megemlékezés fényét a Brassimum kvintett játéka emelte.

Kissné Prim Beáta, a gimnázium igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd Szabolcs Attila elékezett - művésznevén - Emilióra. Beszédében kiemelte: "Vén Emil alkotóként és magánemberként egyaránt ritka kincse kerületünk életének, valamennyien büszkék vagyunk rá. A Budafokon töltött negyven év alatt valóságos jelenséggé vált. Élete minden pillanatában festő volt, nyitott, barátságos, közvetlen. A mester ma is itt van közöttünk; a budafoki temetőben nyugszik Pató Róza szobrászművész síremléke alatt, a művelődési ház kiállítóhelye viseli a nevét, mi pedig most itt állunk a szobra előtt."

A megemlékezés az emeleti díszteremben folytatódott, ahol Vén Emil képeiből nyílt kiállítás. Fekete György, az egykori tanítvány emlékezett Emilióra: "A művészet a soha nem létezőt hozza létre, a művészeti tevékenység küldetés, amely a mindenség üzenetét hordozza. Vén Emil azok közé tartozott, akik ezt komolyan vették. Beleásta magát a természetbe és megteremtett valamit."

 
 

Vén Emil 1902-ben született Fiuméban Vén Kálmán és Scipione Concetta Mária gyermekeként. "Emilio", ahogy becézték (majd ez lett későbbi művészi megszólítása is), Triestben végezte alsófokú iskoláit, 1915-ben került a család Budapestre. 1917-ben az Iparrajziskolába járt, 1918-ban fényképész-tanoncnak szerződött, 1922-ben szerzett segédlevelet. 1919-ben Uitz Béla Proletár Képzőművészeti Műhelye, majd 1921-től a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Először Benkhard ?gost, majd Rudnay Gyula volt a mestere, Barcsay Jenővel, Hincz Gyulával és Istókovits Kálmánnal dolgozott egy műteremben. 1925-től a makói művésztelepet vezette Rudnay Gyula megbízásából. Makón ismerkedett meg József Attilával és Juhász Gyulával, 1927-ben itt telepedett le. Az 1930-as években Itáliában, Dalmáciában, Magyarországon, Spanyolországban és Franciaországban tartózkodott Picasso, Hemingway, Pablo Casals, József Attila és Juhász Gyula társaságában. Krúdy Gyulát és Thomas Mannt is kedvelte, kifejező portrét festett valamennyikükről, ahogy családtagjairól, továbbá Dutka ?kosról és Lyka Károlyról is. 1933-ban Hódmezővásárhelyre költözött, ahol barátságot kötött Kohán Györggyel. 1934-ben a Tornyai Társaság megalapításában vett részt. 1937-ben Pécelre, majd Örkénybe költözött, 1940-ben telepedett le véglegesen Budafokon. 1948-tól 1962-ig a KPVDSZ Képzőművészeti Szabadiskolájának tanára, közben 1948 és 1955 között az Iparművészeti Főiskola alakrajz tanára is volt. 1950-ben Munkácsy-díjjal, 1972-ben a Munka Érdemrenddel tüntették ki. 1965-ben Franciaországba utazott, és kiállítást rendezett Toulonban, 1973-ban Makón és Hódmezővásárhelyen. 1974-ben a Marosmenti Művésztelep munkájában vett részt. 1984-ben a könyvhéten dedikálta Losonci Miklós róla írt könyvét. Budapesten, 82 éves korában halt meg. Származásával magyarázható képeinek mediterrán derűje, színvilágának tüzes ragyogása. Vén Emil számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és más közgyűjtemény.

*Vén Emil bronzportréja Huber József szobrászművész alkotása (2002), akinek Takács Pál festőművészt ábrázoló szobra (2004) ugyanott áll. A világhírű művészek, az egykori tanár és tanítványa, egymással szemben, árnyas fák alatt beszélgetnek az örökkévalóságban.