Tóth II József Budafokról és a világbajnokságról

Csak azért játszhattam a világbajnokságon, mert gyermekem született - ezt a legendás Aranycsapat tagja állítja, akit méltatlanul nem emlegetnek a sporttörténetben. Pedig a szomszédban, Csepelen élő Tóth II József válogatottként szintén számos nagy csatában küzdött, támadott, cselezett, sőt gólokat is lőtt, mégis neki jóval kevesebb jutott a dicsfényből. Úgy látszik, a csepeli gyárcsarnok messze volt a fővárostól. Éppen hatvan évvel ezelőtt játszották le Bernben a számunkra gyászosan végződött világbajnoki döntőt, amelyen a németektől 3-2-es vereséget szenvedtünk. Beszélgetésünk idején pedig Brazíliában még zajlott a futballvilág legnagyobb seregszemléje, amit a 86. évében járó egykori neves játékos immár mint Budapest díszpolgára követett nyomon.

- Kinek szurkol?

- A braziloknak, szerintem ők nyerik a világbajnokságot (sokan meggyászolták azóta a brazil válogatottat csúfos szereplése miatt, amelyre nem sokan számítottak - a szerk.)

- Nem a németek?

- Amilyen szerencséjük van, ha nem is játszanak jól, akkor is képesek megnyerni a világbajnokságot. Ellenünk is ez történt 1954 júliusában, amikor szerencsés körülmények között legyőztek bennünket. Sérülten - mert a brazilok egy életre elintéztek engem, úgy lerúgtak -, a kispadról kínlódtam végig a mérkőzést, ami azóta is fáj nekem. Képzelje el, a döntő alatt, 2-0-s vezetésünknél odajött hozzánk Hannapi, az osztrákok híres játékosa és gratulált nekünk a világbajnoki címhez. Kicsit elhamarkodta"Ś

- Azért az ezüstérem is szépen csillog"Ś

- Valahol biztosan, de nem nálam - tőlem ugyanis ellopták. Egyszer egy társaság járt nálam és kérték, mutassam meg az érmeimet. A nagy kavarodásban aztán valamelyikük elemelte. Már rég lemondtam róla, valaki biztosan boldog vele. Ha arany lett volna, sokkal jobban fájna.

- Pedig az is csoda volt, hogy kijutott a világbajnokságra.

- Mindenki tudta rólam, hogy vallásos vagyok, ami akkoriban nem számított előnynek, cserkész is voltam, sőt egy nagynénim, aki mellesleg válogatott kézilabdázó volt Csepelen, 1938-ban kiment szakácsnak Angliába. ͍gy a rendszer többszörösen megbízhatatlan alakjának számítottam, és csak azután utazhattam Nyugatra, hogy megszületett a kislányom 1953 végén. Gondolták, emiatt biztosan nem maradok külföldön. Korábban azonban ezért nem vittek ki a helsinki olimpiára és Londonba se, a 6-3-as mérkőzésre. Idehaza már játszottam az angolok ellen a visszavágón, meg is ajándékoztam őket egy góllal.

- Kivel volt a legjobb viszonyban a válogatottban?

- Cziborral és Puskás Öcsivel, de a többiekkel is, bár rosszulesett, hogy a lerúgásom után volt, aki meg se látogatott a kórházban. Ez jobban fájt, mint a sérülésem"Ś

- S mit érzett akkor, amikor élő csapattársai sorozatban kapták a kitüntetéseket, és önt soha nem említették Aranycsapat-tagnak, csak most, a díszpolgári cím átadásakor?

- Ilyenkor éreztem igazán, hogy mégsem a legendás Arany-, hanem az Ezüstcsapat tagja vagyok"Ś

- Hogyan él most?

- Évekig nyolcvanhétezer forintból kellett megélnem, most már eléri a nyugdíjam a százezret.

- A szerénység nem kifizetődő.

- Én a górékkal soha nem szoktam beszélgetni, nem az a típus vagyok. Boldog házasságban élek hatvankét éve a feleségemmel, és ez örömmel tölt el. A többi nem számít.

- Mivel telnek a napjai?

- Reggel az újságokat elolvasom, segítek Ibolyának, a feleségemnek és nézem a tévét. Az itthoni focit kevésbé, az nem köt le, de a külföldi meccseket mindig. Nagy Barca-szurkoló vagyok, már csak Czibor, Kubala és Kocsis Sanyi miatt is.

- Milyen emlékei vannak Budafokról?

- Szép emlékeim vannak a kerületről. 1947-ben vagy 1948-ban a BLASZ ifi válogatottjaként játszottam ott egy pályaavatáson. A Goldberger és a BMTE ellen is egy-két góllal nyertünk, pedig ők felnőtt játékosokkal álltak ki ellenünk. Arra emlékszem, hogy Budafoknak jó csapata volt, a pályájuk valahol a Duna-parton terült el, de az új pálya avatása a hegyen volt. Egyébként cserkészként is sokat kirándultam arra.

(Temesi László)