Cselgáncsbajnok a Tolcsvai utcából
Joó István edző létére, harminc évesen is országos bajnokságot nyert
2018-04-24

Azért annak megvan a diszkrét bája, amikor az edző megrázza magát, elindul a sportág országos bajnokságán, négy ellenfélen is áthámozza magát – köztük az adott sportágban az esztendő legjobbjának megválasztott világklasszison –, s a nap végén feláll a dobogó legmagasabb fokára. Nos, Joó István, a Budafoki Küzdősport Egyesület trénere – a neves versenyzőnő, Joó Abigél bátyja – ezt a szinte páratlan bravúrt vitte véghez a cselgáncsozók 81 kg-os kategóriájában, amikor néhány napja Kecskeméten magyar bajnoki címet szerzett.

– Ha le tudta győzni az év dzsúdósát, akkor – a formális logika alapján – ön a sportág legjobbja idehaza – vetettük fel a 30 éves edző/versenyzőnek a Tolcsvai utcai edzőteremben, ahol éppen végzett a reggeli tréninggel.

– Azt nem tudom, de azon a napon jobbnak bizonyultam, jobb formában voltam, és legyőztem Csokit, azaz Csoknyai Istvánt.

– Érdekes, a 100 méteres síkfutásban vagy gyorsúszásban nem tudnám elképzelni ugyanezt, hogy az edző megveri az aktív sportolót. Hogy is van ez?

– A küzdő- és technikai sportágakban, például a cselgáncsban vagy a vívásban ilyesmi megeshet. A dobások, a technikák, a furfangos megoldások nekem ugyanúgy megvannak a fejemben, az idegpályákban, mint egy aktív versenyzőnek, a kérdés csak az, hogy erőnléttel bírom-e. Most bírtam, pedig egyre nehezebb volt, ahogy haladtam előre a bajnokságon. Az első két ellenfelemet ipponnal vertem, aztán az elődöntőben következett a velem egyidős Csoknyai, a tavalyi világbajnokság ötödik helyezettje. Nem bírtunk egymással, nem tudtunk akciót végrehajtani a rendes menetidőben. Jött a hosszabbítás, amikor az első akció, az első sikeres dobás dönt, ezt hívják aranypontnak. És ekkor nekem sikerült eldobnom Csokit egy vazarival.

– De akkor a döntő még hátra volt.

– Igen, a fináléban már csak a szívem vitt előre a fiatal, juniorkorú Tóth Benedek ellen, mert holtfáradt voltam. Benedek óriási tehetség, de egy mögéakasztással ippont értem el, a hátára esett, és megvolt a bajnoki aranyérmem.

– Nem kacérkodik a visszatéréssel?

– Dehogynem, klubunk elnökével, Klcso Gáborral meg is beszéltem, hogy május ötödikén elindulok a szarajevói Európa-kupa versenyen. Itthon Csoknyai, Krizsán Szabolcs és Ungvári Attila a súlycsoport legjobbjai, velük kell megküzdenem. Utóbbi kettő most sérült, Csoki valószínűleg abbahagyja az idény végén, ő két olimpiai ciklust végigcsinált, azt mondta, elég volt, szóval nem rosszak az esélyeim. Nem érzem magam öregnek, idén még csak 31 éves leszek, újból beleállok az edzésekbe, a gondot inkább a sérülések jelentik. Mindkét vállammal bajlódtam, a gerincemben porckorongsérvem is volt, egy jó masszőr sokat segítene. Szarajevóban az esélytelenek nyugalmával lépek a tatamira, ha sikerül, nagyszerű, ha nem, továbbra is oktatom a dzsúdót és a crossfitet itt, a Tolcsvai utcában. (Ch. Gáll András)