Erdei Zsolt újra a Kolonicsban

Szavahihető Erdei Zsolt, azaz Madár, világbajnok ökölvívó, olimpiai bronzérmes, aki két hónapja már vendége volt a Kolonics György Általános Iskolának, illetve a BMTE-nek, és akkor megígérte, hogy hamarosan visszatér. Nos, e hónap első napján újra a tanintézet vendége volt másodmagával, Nemcsik Zsolt olimpiai ezüstérmes és világbajnok vívóval másfél órára, az Olimpiai délután nevű rendezvényen.

A tornacsarnok benépesült az érdeklődő gyerekekkel, akik bármit kérdezhettek a sportolóktól. Természetesen nem maradhatott ki az a kérdés, milyen gyerekek, illetve tanulók voltak. Mi most a Madár-féle válaszokra fókuszáltunk, a következő számban majd a másik vívóra…

– Jó gyerek, és nagyon jó tanuló voltam – válaszolta, amire nevetéssel reagáltak, erre visszakérdezett: – Nem hiszitek el? Nem is értem. Egyébként tényleg nem voltam olyan rossz gyerek és tanuló sem, bár matekból nem brillíroztam.

– Soha nem adott fel egy meccset sem?

– Nem, de egyszer majdnem, amikor az első hat menetben nagyon kikészültem, az erőm is elhagyott, és mondtam az edzőmnek, hogy nem tudom folytatni, mire ő így biztatott: De meg tudod csinálni! És minden erőmet, utolsó energiámat összeszedve én lettem a győztes! Nagyon nehéz győzelem volt, de megérte, hogy nem adtam fel. Ti se adjátok fel soha! – mondta, és bemutatott néhány bokszállást.

– Lesz még nagy az ökölvívásunk? – így szólt a másik kérdés.

– Bízom benne, de ehhez sokkal több kell. Például még intenzívebb edzések, s nagyobb alázat a sportág iránt. A Madár Akadémián szerencsére szép számban vannak tehetségek.

– Hallottuk, hogy az ökölvívó-szövetség elnöke akar lenni. Miért?

– Sokat beszélgettem erről a jelenlegi elnökkel, Csötönyi Sándorral, aki már húsz éve ül az elnöki székben, és engem szeretne látni az utódjának. Szívesen vállalnám, bár nem egyszerű feladat várna rám, hiszen gödörben van a magyar ökölvívás. Azt szeretném, hogy egység legyen a sportágban. Teret kell adni olyan fórumoknak, ahol közösen vitathatjuk meg a kérdéses ügyeket, amelyekkel előrébb vihetjük ökölvívásunkat.

– Mi a kedvenc étele?

– Édesanyám a magyaros konyhát kedvelte, a körömpörköltet és a csülkös bablevest ma is nagyon szeretem. Tavalyelőtt arca lettem a sertéshúst népszerűsítő kampánynak, amit azért is vállaltam el, mert imádom a sertéshúst, ami sportolóként is fontos volt az étrendemben. Édesanyám mindig azt mondta nekem kiskoromban, hogy a sertéshús a bajnokok eledele, így én is gyakran készítek disznóságokból finomságokat otthon.

A „jóízű” beszélgetés után Madár autogramokat osztogatott a gyerekeknek. Egyikük, Beer Viktória második osztályos tanuló azt mondta, miközben papírt nyújtott át az aláírásért, hogy neki a kedvenc sportolója, és már nagyon várta a vele való találkozást. Szereti a bokszot, de ő inkább lovagol. Ki tudja, egy ilyen olimpiai délután után hányan húznak bokszkesztyűt a Kolonicsban?

(Temesi László)